Part ten

Mia szemszöge

Neymar hirtelen megjelent mögöttem. Értetlenkedve nézett a kamerára, majd rám.

-        Miért van nálad egy kamera? – kérdezte.

-        Öh, tudod ugye voltam a plázában Nikával és ezt vettem, mert régi szenvedélyem a fotózás. – hazudtam.

-        Értem. – nevetett, majd közelebb lépett hozzám. – Várom már az estét. – súgta a fülembe. Minden szavába teljesen beleremegtem, és ő ezt élvezte. Alsó ajkamra egy puha puszit lehelt.

-        Én is. – feleltem mosolyogva.

-        Nem izgulsz? – érdeklődött.

-        Kicsit. – válaszoltam őszintén, mire magához húzott és átölelt.

-        Nem kell, jó lesz. – mondta, majd elengedett.

Este. Egy hatalmas gombóc keletkezett a torkomban. Nem mertem belépni a hálószobába, pedig Neymar már várt. Mély levegőt vettem és a kilincsre helyeztem a kezem. Erőt vettem magamon és benyitottam. Sötét volt, és gyertyafények égtek az ágyon pedig rózsaszirmok hevertek. Ösztönösen a szám elé kaptam. A srác elém állt, és elvette a kezemet a szám elől. Gyengéden megfogta, és az ágyhoz vezetett. Ő leült, majd magához húzott. Megcsókolt, majd elkezdte felhúzni a pólóm. Hirtelen odakaptam, de ő egy bátorító pillantást vetett rám, én pedig engedtem, hogy levegye rólam a ruhadarabot. Utána jött az ő pólója, és egyik percről a másikra megtörtént.

Reggel karjaiban ébredtem. Egy hatalmas mosollyal fogadott és a homlokomra nyomott egy puszit.

-        Milyen volt? – kérdezte, mire én kerestem a legfrappánsabb választ, de csak egy ’jó’ féleséget tudtam kinyögni. – Csak ennyi? – nevette el magát.

-        Nem, csak megszólalni sem tudok. – ismertem be.

-        Nem baj. – mosolygott. – Ma nem megyünk el valahova? – érdeklődött.

-        De, elmehetünk. – válaszoltam, majd magamra húztam Ney pólóját és kikeltem az ágyból.

-        Milyen jól áll neked a pólóm. – túrt bele a hajába, mire én felnevettem és a vendégszobába mentem. Magamra vettem kedvencpink szettemet és hajamat begöndörítettem. Natur sminket kentem az arcomra, majd kész is lettem. Le mentem a nappaliba, ahol a srác már várt. – Jó sokáig készülődsz, de mindig megéri, mert gyönyörű vagy! – ölelt át.

-        Régen még csúfságnak hívtál! – nevettem el magamat, mire körbe forgatta azokat a gyönyörű szemeit.

-        Mivel, akkor is tetszettél már, csak nem akartam kimutatni, mert még mindig szerettem Lolát. – felelte, majd megcsókolt.

-        És még most is őt szereted? – súgtam bele a csókba.

-        Nem, mert téged. – szakította félbe, majd őszintén rám mosolygott. – Indulhatunk? – vette fel kabátját, mire bólintottam egyet.

A Ciudadela parkba mentünk. Barcelona egyik leggyönyörűbb parkja. Kézen fogva sétáltunk, hogy mutogassuk az embereknek, hogy milyen boldogak vagyunk. Több száz irigy szempár szegeződött ránk, és rengeteg lány jött oda Neymarhoz közös képért, de ő elküldte őket, hogy velem lehessen.

-        Éhes vagyok. – jelentette ki, mire elröhögtem magam.

-         Akkor együnk! – mutattam egy hot dogos stand felé, majd odasétáltunk és beálltunk a sorba.

-        Neymar? – szólalt meg mögülünk egy női hang, mire mindketten megfordultunk. – Neymar, úristen! Te vagy az!

-        Lola. – döbbent le a srác, én meg csak ott álltam és néztem, ahogy pörögnek az események.

Lola szemszöge

Már pár napja haza jöttem, de még csak most volt energiám kimozdulni, és legnagyobb meglepetésemre kit látok meg, ahogy Hot dogért áll sorban újdonsült barátnőjével? Hát persze, hogy Neymart. Erőt vettem magamon, és beálltam mögéjük a sorban, viszont alig mertem őket megszólítani. Egy darabig ezen agyaltam, hogy hogy fogjak bele, míg végül sikerült.

-        Neymar? – kérdeztem, mintha nem tudnám, hogy ő az. Mikor megfordultak a kiscsajjal nagyon meglepetten néztek rám, de én csak folytattam a tetetett örömöt. – Neymar, úristen! Te vagy az!

-        Lola. – döbbent le, majd egy aranyos mosolyt húzott az arcára, ami a csajocskájának nem tetszett és, hogy még inkább dühbe hozzam, átöleltem Neymart, közben meg a leányzó arckifejezését néztem.

-        Amúgy Lola vagyok. – nyújtottam a kezem a csajszinak.

-        Szia, Mia vagyok. – viszonozta a bemutatkozást.

-        Hát örültem, hogy találkoztunk. – erőltettem rá egy mosolyt, majd Neymar felé fordultam.

-        Este nincs kedved átjönni hozzánk vacsorára? Hisz újra itt vagyok és olyan sok beszámolni valóm van. – mondtam.

-        Örömmel elmegyünk. – felelte, sajnos többes számban. Számítottam rá, hogy egyes számba mondja, de egy biztos. Nem fogadom szívesen Miát, aki önelégülten nézett rám. Látszott rajta, hogy élvezi, hogy Neymar őt is meghívta. Helyettem.

-        Király. Tudod hol lakom, hisz már sokszor jártál nálunk. – nevettem el magam. – Amúgy ti jöttök. – mutattam a türelmetlen hot dogos felé. Ki kérték, majd egy köszönéssel otthagytak, én pedig haza siettem.

Felvettem a legszexibb ruhám, erős sminket használtam. Szerettem Neymart, és már nagyon bánom, hogy itt hagytam, főleg azért mert látom, hogy pótolható vagyok számára.

Elérkezett az este. Megterítettem három főre, mivel egyedül voltam itthon. Nem tudtam, hogy mikorra várhatom őket, mert csak annyit mondtam, hogy este, de Ney rám dobott hétkor egy sms-t, hogy nyolcra itt lesznek. Befújtam magam egy Channel parfümmel, és még igazítottam a kinézetemen, majd lassan megérkeztek a vendégek.

-        Sziasztok! – nyitottam ajtót. – Fáradjatok beljebb! – hívtam őket be. Neymarnak meg akadt rajtam a szeme, ami Miának nem tetszett annyira.

-        Spagettit főztem, mert nagyon mást nem tudok. – nevettem el magam.

-        Hogy ki öltöztél egy szimpla vacsorához Lola. – gúnyolódott a csaj.

-        Tudod Mia, jó, ha az ember ad magára. – erőltettem egy mosolyt az arcomra.

-        De azért nem kell túlzásba sem vinni. – csipkelődött tovább, de én már figyelmen kívül hagytam, inkább kiszolgáltam őket. Szedtem nekik a tésztából a táljukba, majd jóízűen elfogyasztották, velük együtt én is. Evés után láttam Mián, hogy már nagyon kell mosdóba mennie és tudtam miért nem megy, viszont én akartam.

-        Mia, a mosdó egyel, feljebb van rögtön a háló mellett. – érintettem meg a vállát, majd felfelé sietett én meg kihasználtam az alkalmat. Neymar ölébe ültem és két kezemmel megfogtam az arcát. – Tudom, hogy még mindig engem szeretsz. Tudom most is a régi emlékeink járnak a fejedben, hisz ismerlek. – néztem mélyen gyönyörű zöldes-barna szempárjába.

-        Én már Miát szeretem. – kerülte a szemkontaktust. Néhány izzadság csepp végig folyt az arcán, ajkai remegtek. Éreztem, hogy ő is akarja.

-        És ő tud ilyet? – kérdeztem, majd ajkaimmal megkerestem a legérzékenyebb pontját a nyakán és egy csókot leheltem rá. – Vagy ilyet? – tértem át a szájára és alsó ajkát könnyedén megharaptam, pont, úgy ahogy szereti.

-        Nem. – jelent meg arcán egy kaján vigyor és mellette két kis gödröcske. Hátulról beletúrt a hajamba, majd megcsókolt. Pont akkor jött vissza Mia, aki hisztisen kiviharzott a házból, Neymar pedig utána szaladt. Ott ültem egyedül, de öt perc múlva visszajött. – Hívtam neki taxit. – röhögte el magát, majd neki rohantam és teljes szenvedéllyel megcsókoltam. Lehúzta ruhámat, majd a földre hajította. Száját nyakamra illesztette és apró puszikat hagyott rajta. Felmentünk a szobámba és élveztük azt, amit régen, és ezt az érzést senki sem vehette el tőlünk.

Reggel mellette keltem, mint régen. Felültem az ágyban, kinyújtózkodtam, és egy puszival keltettem a srácot. Magához húzott és elkezdett csiklandozni.

-        Ne, ne hagyd abba! – kiáltottam nevetve, majd abba hagyta és rám nézett.

-        Hagyjam abba? – kérdezte, mire elkezdtem vigyorogva bólogatni, de ő megint elkezdett csikizni, majd a hasamhoz illesztette a száját és ráfújt, végül befejezte. – Hiányoztál már Lola. – ismerte be, majd segített felülni és egy édes csókot adott a számra.

-        Nekem is. – öleltem át, és még sokáig nem engedtem el.

-        Kimegyünk ma focizni? – kérdezte.

-        Persze! Megmutathatom, hogy jobban focizok nálad! – kérkedtem, majd előtte kezdtem átöltözni edző cuccba, majd mikor kész lettem rá néztem. – Mehetünk? – kezdtem el összefogni lófarokba a hajamat.

-        Igen, csak az a gond, hogy nincs itt más ruhám, szóval edző cuccom sincs.

-        Nézz át bátyám szobájába, hátha jók rád a ruhái. – feleltem, mire át ment a szobájába és öt perc múlva itt is volt a testvérem cuccába.

-        Most már mehetünk. – mosolygott, majd megfogtuk egymás kezét és elmentünk a helyi mini focipályára gyakorolni.

Miközben fociztunk, pár helyi kis srác csatlakozott, meg Neytől aláírást kértek. Mikor már sokan lettünk, két csapatot alkottunk. Az egyiknek én a másiknak Neymar volt a kapitánya.  Jól elidőztünk, majd beesteledett. A srác haza kísért, majd közölte, hogy haza kell mennie. Gondolom miért.

Otthon ledőltem az ágyra és a mai nap futott végig a fejemen. Jó volt együtt Neymarral, de félek, hogy ha visszamegy, Mia siránkozása miatt nem fogunk találkozni, és én tényleg szeretem őt, nem a pénz érdekel.

Alsy szemszöge

Reggel Marco mellett keltem. Átölelt, majd egy puszit nyomott az arcomra. A számhoz tért át, mikor elkezdett nyílni az ajtó. Bridg lépett be rajta. Döbbent arccal végignézett rajtunk, majd elsírta magát és elviharzott.

-        Utána megyek! – mondta Reus.

-        Oké, nekem úgy is ma lesz az első nap a suliban, és már így is késésben vagyok, de szerencsére innen egy köpésre van. – nevettem el magam, majd a ruhám után nyúltam és magamra kaptam. Hajamat kifésültem, és magamra kentem egy egyszerű sminket. – Basszus! – jutott eszembe, hogy nincs nálam sulis cucc, de nagyon nem izgatott, mert első napon általában nem csinálunk semmit.

Elindultam sétálva az iskolához, ami pár lépésre volt attól a hoteltől ahol Reus szállt meg. Éppen, hogy időben, de beértem a gyerek börtönbe. Mindenki gúnyosan nézett végig rajtam, kivéve Bent. Ő mosolyogva lépett oda hozzám.

-        Nincs kedved mellettem ülni, most, hogy így rajtam kívül senki sem bír? – kérdezte, én pedig hevesen bólogattam, és ledobtam magam arra a padra, ami mellette helyezkedik el. Egy félénk mosollyal rám nézett, én pedig bátran mosolyogtam rá vissza. – Milyen a sztár élet? – érdeklődött.

-        Bonyolult ezt így elmondani.  – nevettem.

-        És azt tiltja a nagy celeb élet, hogy suli után elvigyelek valahova?

-        Randira hívsz? – lepődtem meg, de mellette még is mosolyogtam.

-        Valami olyasmi. – húzta el a száját félénken, de én bátorítóan néztem rá.

-        Szívesen el megyek veled bárhova…- kezdtem. - …mint barát. – folytattam, de ez nem tette boldoggá. Sokkal inkább idegesnek. Gyorsan kitaláltam valamit. amitől hátha nem lesz az. – De ha nem lenne, barátom szívesen mennék veled. – hazudtam, hisz nem az esetem.

-        Ja, értem. – nevetett kínosan, majd felállt, felvette a táskáját és kiviharzott.

-        Te aztán tudod, hogy üldözd el, még a kocka fejeket is. – röhögött a háttérben Berta, majd szó nélkül Ben után rohantam.

-        Most mi az? – kérdeztem a fejemet fogva, de a srác nem válaszolt csak elment, nekem meg visszakellett mennem órára.

Egésznap nem jött vissza Ben és bűntudatom volt. Mikor haza mentem az volt az első, hogy belépek facebookra, de ott sem írt vissza, sőt fent sem volt. Lassan Götze is megérkezett és egy gúnyos vigyorral nézett rám.

-        Mi van? – kérdeztem durcisan.

-        Voltam a sulidban. – röhögött.

-        Hát igen, az agyadra rá férne még pár osztály. – gúnyolódtam.

-        Igazából elakartam menni érted, hogy lássák, milyen boldogak vagyunk, hogy már a suliba is érted megyek, de egy gyönyörű szőke csaj közölte, hogy haza mentél, ő meg megadta a számát. - mesélte. Hát igen. Tuti Bertától beszélt, de nem nagyon hatott meg.

-        És most essek hasra? – néztem rá kérdőn.

-        Tőlem csak hasra tudsz esni. – kacsintott. Egoista vadbarom.

Szerencsémre nem kellett tovább bájcsevegnem vele, mert elment zuhanyozni, én meg magamra zártam a szobám ajtaját. Marco meg felhívott, hogy ma ment haza Dortmundba, és egy ideig nem tudunk találkozni. Egész este chateltünk, skypoltunk és körülbelül éjfél után háromnegyed négykor feküdtem le aludni.

Egy hónap telt el azóta, hogy Marcot nem láttam, és hogy Götzével megint csak munka kapcsolatban vagyunk. Valami oknál fogva egy hónapja senki sem hallott Benről én meg egy hónapja suli után mindig Ryannel találkozgatok, viszonyunk baráti.

Reggel fáradtan kimásztam az ágyból. Hétfő. Felöltöztem, bepakoltam, és elindultam az iskolába.

Mikor beértem, elsőnek Bent vettem észre, és egyből odarohantam hozzá.

-        Miért nem voltál egy hónapig? – kérdeztem tőle kedvesen.

-        Beteg voltam. – felelte unottan.

-        Na de egy hónapig? – néztem furcsálkodva.

-        Igen, egy hónapig! – fakadt ki majd ott hagyott. Klasz.

Suli után rögtön Ryhoz mentem. Elvitt az Allianz Arénába, mivel az apja haverja ott dolgozik, és ingyen beengedi, van kulcsa is. Leültünk a kilátóra, és beszélgettünk.

-        Milyen volt a mai napod? – érdeklődött.

-        Szar, mint mindig. – válaszoltam őszintén, ő meg átölelt.

-        De innentől csupa jó lesz. – mosolygott, majd megmutatta, hogy hol tudok magamnak forró puncsot tölteni. Ittam belőle két pohárral, ami kicsit megnyugtatott. – Kicsit jobb? – nézett rám komolyan, majd apró bólogatásokkal válaszoltam, majd átkarolt, én meg a vállára hajtottam a fejem. Végighúzta kezét a hátamon, és kábé tíz percig néma csöndben ültünk.

-        Fázom, nem megyünk be? – szakítottam meg a csendet.

-        De, menjünk. – állt fel, majd a kezét nyújtotta, hogy felsegítsen.

Kellemesen elvoltunk. Beszélgettünk, baromkodtunk és bezabáltunk perecből, amit a konyhánál találtunk, majd haza kísért. Otthon szokásszerűen Mario a TV előtt ült és sörözött. Dortmund meccs ment a készülékben, ezért hanyagul ledobtam magam mellé, és végig Marcot figyeltem.

-        Megint kikapnak. – röhögött Götze, majd rám nézett, és tekintete komolyra váltott. Kezét az arcomra helyezte kezét, és ajkait egyik pillanatról a másikra az enyémre tapasztotta. Nyelvével engedélyt kért a belépésre, amit én megadtam. Hátra döntött a kanapén és a nyakamat kezdte el puszilgatni. – Hiányoztál és nem bírtam megállni. – suttogta, mire elmosolyodtam.

-        Mivel szeretsz. – nevettem kellemesen.

-        Túlságosan is. – ismerte be, majd megint megcsókolt. – És te? – kérdezte komolyan.

-        Tudod milyen rossz volt nélküled? – húztam le a számat.

-        Ezért Marcoval voltál.

-        De én téged szeretlek. – mondtam ki végül.

-        Elhiszem. – mosolyodott el, majd felállt és felsegített engem is. Átölelt és legalább öt percig nem engedett el. – Muszáj Dortmund meccset néznünk? – engedett el az ölelésből, majd megráztam a fejem.

-        Tegyél be valami filmvígjátékot! – ajánlottam fel, majd bekapcsoltuk a Családi üzelmeket. Összebújva néztük végig a filmet, nevettünk, majd, mint az első közös éjszakánkon az ölében aludtam el.

Reggel úgy nyújtózkodtam ki, mint, ahogy a macskák szoktak és a hátamra fordultam, ahol Mario egyenesen rám nézett. Döbbenten néztem föl rá, majd hirtelen felültem.

-        Te így ülve aludtál? – lepődtem meg, mire elnevette magát.

-        Nem akartalak felébreszteni, olyan édesen szunyókáltál. – mosolygott.

-        De nem volt kényelmetlen? – kérdeztem és kezdett bűntudatom lenni, hogy az ölében aludtam el.

-        Mikor már elaludtam észre sem vettem, hogy az szóval nyugi. – simította meg az arcom.

-        Istenem, de szeretlek. – öleltem át a nyakánál.

-        Én is, csak kérlek, soha többet ne csinálj ilyet! – engedett el, majd aprókat bólintottam.

-        Akkor sem direkt csináltam, csak azután miután közölted, tudod, azt. – hajtottam le a fejem, majd megfogta az állam és a tekintetemet magára terelte.

-        Az már a múlt, csak soha többet ne találkozz Marcoval. Felejtsd el, jó? – kérdezte komolyan.

-        Nem fogok vele találkozni, soha soha és soha többet. – nevettem el magam, mire közelebb hajolt hozzám, és egy puszit nyomott az orromra. Nem tudom, hogy bírtam volna ki még több hónapot nélküle, de örülök, hogy kibékültünk, viszont nem tudom mi lesz Reussal.

Elővettem a telefonom és Marcot csörgettem meg. Görcsbe rándult a gyomrom mikor felvette.

-        Szia. – köszöntem, majd meg sem várva, míg visszaköszön, folytattam. – Reus, én nem tudom, hogy hogy mondjam el, de én még mindig Mariot szeretem és mindig is őt fogom, mert ő hagyott bennem valamit, amitől nagyon megkedveltem, érted? – kérdeztem, de a telefon egyik pillanatról a másikra, süket lett.