Part eleven

Mia szemszöge

Kisírt szemmel ültem be a taxiba. A sofőr is szánalmat keltően nézett rám, majd ki tett Neymar háza előtt. A táskámban kezdtem kutakodni, de nem volt nálam kulcs, Ney meg nem vette fel, ezért Domit kezdtem el csörgetni. Nem tudom miért őt. Talán mert az ő közelségére vágytam.

Eljött a ház elé és leült mellém a talajra. Együtt érzően nézett rám, majd átkarolt.

-        Aludj nálam. Az ősök úgy sincsenek itthon, szóval nincs akadálya. – pattant fel, majd a kezét nyújtotta felém én meg megfogtam. Felhúzott, és én leporoltam a nadrágom.

-        Rendben. – egyeztem bele és egy hamis mosolyt villantottam, de mellette a sírógörcs kerülgette.

-        Minden oké? – kérdezte, majd átölelt én meg éreztem, ahogy mindjárt elbőgöm magam.

-        Nem. – adtam meg magam, majd éreztem, ahogy pár kövér könnycseppecske csöppent ki a szememből.

-        Ne is gondolj arra a focistára. Ha itt hagyott ilyen jó csajt, aki kedves, aranyos, édes és cuki, akkor tényleg nem érdemelt meg. Menjen ahhoz a ribanchoz. – próbált vigasztalni.

-        Jó, oké. – feleltem, majd elindultam vele a háza felé.

Mikor odaértünk, ajtót nyitott és előre engedett. Körül néztem az ismerős házban, ahol már vagy ezer éve nem jártam, majd a srácra mosolyogtam.

-        Nyugodtan foglalj helyet. Én addig összedobok valami rágcsát. – csapta össze a tenyereit, én pedig helyet foglaltam a bársonyos ülőhelyen, majd öt perc múlva meg is érkezett egy tál gumicukorral, majd leült mellém és felém nyújtotta a tálat én meg belemarkoltam. Közben ő átölelt és a nyakamat kezdte el puszilgatni, de én elhúztam magam tőle.

-        Figyelj, Domi! Én még együtt vagyok Neymarral és nem csalnám meg, soha. – mondtam a srácnak.

-        Ja, azzal a Neymarral, aki valószínűleg mással hentereg. – forgatta a szemeit, majd felé fordultam és átöleltem.

-        Igazad van. – engedtem el. – De ez akkor sem jelenti azt, hogy nekem is meg kell csalnom. – hajtottam le a fejem.

-        Értem. – felelte, majd az asztalra helyezte a tálat. – Kapcsoljak valami filmet? – kérdezte mire bólintottam.

Egész este néztük a filmet, ami elterelte a figyelmet, majd adott egy pólót, amiben tudtam aludni. Reggel telefon csörgésre keltem. Marcelo volt az. Szemeimet körbe forgattam, és ki akartam nyomni a telefont, de gondoltam inkább eljátszadozok vele. Most már nem tud nekem ártani. Mert Neymar pont leszar.

-        Szia, cica. – köszönt bele a készülékbe.

-        Szia, te vadbarom. – nevettem hangosan a telefonba.

-        Tudod drága Mia, eltűnt a kamera, de te sajnos olyan naiv vagy, hogy nem gondoltad volna, hogy a fotós átküldte a biztonság kedvéért a gépemre is a képeket. – mondta és szinte már láttam magam előtt gúnyos vigyorát.

-        És most hova szarjak? – kérdeztem cinikusan mire bele lihegett a mobiljába, de ez ilyen nevetős lihegés volt, vagy mi.

-        Miért nem izgat már, hogy tönkre teszem a tökéletes kapcsolatotokat? – érdeklődött.

-        Mivel a tökéletes kapcsolatnak vége. – túrtam bele a hajamban, és bárhogyan próbáltam neki színlelni a boldog lányt, belül összetörtem és szemeimből is elkezdtek kicsordulni a könnycseppek, amik lassan végig folytak az arcomon. A hangom mégsem csuklott el.

-        Szóval ez most mit jelent? – kérdezte komolyan.

-        Azt jelenti, hogy kereshetsz, akarhatsz tőlem bármit, de tudod, most már mondhatok nemet, sőt ha közeledni mersz hozzám én ígérem, felképellek. – fenyegettem meg, mire Domi lépett be a szobába.

-        Neymar az? – kérdezte suttogva, mire megráztam a fejemet, és kinyomtam a telefont.

-        Marcelo volt az. – forgattam a szemeimet.

-        A Real Madridos Marcelo? – nézett döbbenten, mire aprókat bólogattam. – De nagy celeb vagy már te Mia. – nevette el magát, mire én rázni kezdtem a fejem.

-        Ez nem vicces. Utálom ezt az életet. – dőltem rá az ágyra, mire leült mellém.

-        Sajnálom. – simította végig karját a hátamon, mire megfordultam és felültem mellé. Egymásra néztünk, én pedig kezemet az arcára helyeztem. Homlokainkat össze érintettük.

-        Semmi baj. – súgtam, majd megcsókoltam. Nem tudom miért, hisz csak barátok vagyunk, de ez most akkor is jól esett, de a srác leállított.

-        Mia, én nem ilyen állapotban szeretnék csókolózni veled, mert most csak kétségbe vagy esve. Én úgy szeretnék veled, hogy tényleg szeretnéd. Érted? – nézett mélyen a szemembe.

-        Tegnap még szeretted volna. – hajtottam le a fejem, és letöröltem a szemem.

-        Azóta elgondolkoztam, alaposan. – mosolyodott el és rám nézett. – Most menj vissza Neymarhoz, beszélj vele, és utána költözz el tőle! – tanácsolta, én pedig felkaptam a cuccaim és elindultam haza.

Mikor odaértem a bejárathoz, megálltam. Nagy lélegzetet vettem, és kopogtattam. Szerencsémre Ney itthon volt és ajtót nyitott. Dühösen mért végig, pedig inkább nekem lett volna rá okom.

-        Hol voltál? – kért számon.

-        És te? A ribanc exbarátnőddel henteregtél. – ordítottam le a fejét, majd felrohantam a szobámba, és magamra zártam a szobám bejáratát. Hallottam, ahogy a srác felrohan a lépcsőn, és hallottam, ahogy szaporán veszi a levegőt. Elkezdett kopogtatni az ajtón.

-        Mia, nyisd ki kérlek! – mondta teljesen nyugodt hangnemben, én meg kinyitottam, de csak résnyire, mire ő betört, és letámadott. A falnak nyomott, és megcsókolt, annyira, hogy mozdulni sem tudtam. Mikor abba hagyta dühösen meredtem rá.

-        Ez mi volt? – nevettem el magam kínomban.

-        Én téged szeretlek Mia. – nézett mélyen a szemembe, de én még mindig csak gúnyosan mosolyogtam rá.

-        Tegnap pedig szépen ott hagytál engem azért a kurváért. Még csak egy sajnálomot sem tudtál kinyögni. – túrtam bele idegesen a hajamba.

-        Lola csak egy kísértés volt számomra, és tudod régen mennyire szerettem? Te is megtetted volna! – tett szemre hányást.

-        Szóval, most a te hibádat próbálod rám kenni. – forgattam a szemeimet, majd odébb löktem és elviharoztam onnan. Magamra kaptam a kabátom és hívtam egy taxit. Egyenesen a modest irodájához mentem.

Beléptem az ajtón és az emberemet kerestem, aki épp velem jött szembe, és furcsálkodva nézett rám.

-        Segíthetek? – kérdezte, mire bólogattam, ő pedig az irodájához vezetett. – Mondja, mit szeretne! – foglalta el a helyét, én meg vele szembe leültem.

-        Nem bírom tovább ezzel az alakkal! Ki szeretném jelenteni valahol, hogy szakítok vele, hogy ha lehet.

-        Figyeljen, hölgyem. Én megnézem mit tehetek, de ehhez kell egy hónap, hogy megbeszéljem az úrral is, és letárgyaljam a menedzserével, mert az sajnos nem én vagyok. – felelte. – Addig is kitartás! Majd értesítem önt. – felelte, majd kivezetett.

Eltelt egy hónap. Azóta nem lakom Neymarral, mivel hozzá visszaköltözött Davi, aki meg mindennap maga mellett akarja tudni Lolát, és ő mindig ott van, bár ahogy Ney mondta, az csak akkori alkalom volt, de nekem ez már akkor sem ment vele. Most Dominál lakom és minden nap a modest hívását várom, ami ezen a napon, Február 5-én meg is történt. Behívattak, én pedig szó nélkül mentem. Helyet foglaltam az irodában, ahol már fogadtak.

-        Sajnos a szerződés egy évre szól, és még van fél éve. Nem tudom felbontani, viszont tudok valamit ajánlani. – mondta.

-        Igen? És mi lenne az? – érdeklődtem.

-        A fiam, kint dolgozik Németországban, ahol van egy lány, Alsy, aki Götze barátnőjét kell eljátssza. Ő egy nappal később kapta meg az állást, mint ön, és nekik is voltak hullámvölgyei. Esetleg meg adom a számát, címét és kérdezze meg, hogy ő hogy csinálja! – ajánlotta én meg hosszas megfontolás után beleegyeztem. Elkértem a címét, meg a telefonszámát, majd amint visszaértem Dominichoz tárcsáztam a számot.

-        Haló? – szólt bele egy kellemes hangú lány.

-        Szia! Alsyval beszélek? – kérdeztem angolul.

-        Szia, igen. Ki az? – tudakolózott.

-        Mia vagyok, engem is a managment bérelt fel, hogy eljátsszam Neymar barátnőjét, mint téged Götze barátnőjének. – kezdtem.

-        Tényleg? Miben segíthetek? – kérdezte most már kedvesebb hangon.

-        Esetleg tudnánk találkozni? – vakartam meg a fejem.

-        Öh, de hogyan? Gondolom, ha Neymar barátnője vagy akkor Brazíliában vagy Spanyolországban laksz. – nevette el magát.

-        Igen, de én ki megyek Németországba egy hét múlva valamikor, ha az jó. – ajánlottam.

-        Nekem bármikor jó. – felelte.

-        Akkor majd hívlak! – adtam meg a végszót.

-        Oké, szia. – köszönt el, majd én is tőle és letettem a készüléket.

Alsy szemszöge

Furcsának tartottam, hogy egy számomra vadidegen hív fel, de nem nagyon izgatott. Talán így találok még egy barátot.

Ma Marioval azt terveztük, hogy elmegyünk moziba megnézni valami jót, de ugye nekünk teljesen más az ízlésünk a filmek terén, így nagy nehezen kihisztiztem a(z) Ahol a szivárvány véget ér című filmet. Götze megvette a jegyeket, én meg az óriás popcornt két nagy üdítővel.

Bent rengetegen ültek a filmen, leginkább szerelmes párok, vagy pedig magányos tini lányok, akik végig beszélték a filmet, hogy ők is akarnak egy fiú legjobb barátot, meg hogy gáz, hogy a csaj tizennyolc évesen terhes lett valami idiótától. Csak én értelmeztem úgy a filmet, hogy szerencsétlen csaj tökre belezúgott a legjobb haverjába, aki lelép az egyetemre, míg a lány teherbe esik egy szűz csávesztől, aki rosszul húzta fel az óvszert? Ezek szerint igen, mivel a kis tizenhárom éves leányzók azt mondták végig, hogy mekkora ribanc a csaj és a végén nem örültek annak, hogy összejött azzal a sráccal, akibe már évek óta szerelmes. Az ilyenek nagyon feltudnak idegesíteni.

A film után haza mentünk és Mario kidőlt a kanapéra és pedig leültem a lábához.

-        Máskor nem megyek be veled az ilyen lányos filmekre. – nevetett.

-         Tudom, hogy értem bármit megteszel értem. – kacsintottam, majd megfogtam a kezét, ő meg magához húzott. Mélyen nézett a szemembe, majd egy puszit nyomtam a szájára.

-        Mi az esti program? – kérdezte.

-        Elmehetnénk abba a hamburgerezőbe a sarkon. Farkaséhes vagyok! – feleltem kuncogva.

-        Te mindig az vagy! – nevetett majd rácsapott a mutató ujjával az orromra.

-        Igen, de naaa! – húztam magam felé a karját, hogy feltápászkodjon végre.

-        Most ettünk a moziban. – nyavalygott.

-        Akkor majd este kiengesztellek! – mosolyogtam a szájamat harapva, amire egyből felpattant, és a kabátjáért, meg a cipőéért sietett. Én pedig felkeltem két kezem a magasba engedtem és megfordultam boldogan a saját tengelyem körül. Én így mutatom ki, hogy ezt a csatát is megnyertem.

Felöltöztem én is induláshoz, majd kézen fogva sétáltunk ki az ajtón, kint pedig felpattantam a hátára és úgy mentünk a gyors étterembe. Mikor odaértünk, letett a földre és elkezdett nevetni.

-        Nehéz vagy, nem kéne enned. – mutatott a pocimra, mire megcsaptam a vállát.

-        Attól még, hogy nem akarsz itt enni, attól még nem kell hazudni. – nyújtottam ki rá a nyelvem, mire megforgatta a szemeit és utánam jött. Beálltunk a sorba, és ki volt előttünk? Nem nem Reus, hanem Bridget. Próbáltam Mario háta mögött bujkálni, de sajnos ő jött a sorban, és mikor vitte ki a kaját a helyére észre vett.

-        Szia Als! – köszönt kedves mosollyal az arcán.

-        Az Alsy, és nem Als. – javítottam ki.

-        Meglep tudod Alsy, hogy nem Marcoval látlak, hanem megint Marioval. Jó cserélgetni egyik napról a másikra a fiúkat? – vonta fel a szemöldökét, mire azt hittem arcon fogom csapni.

-        Engem tudod mi lep meg? Hogy gyors étterembe látom az anorexiás kurvát. – erőltettem rá a mosolyom, mire Götze elnevette magát és én is vele nevettem Bridg meg elhúzta a csíkot. Kikértük a kaját, majd helyet foglaltunk. Elkezdtem enni a hambimat, mikor észre vettem, hogy a szőke szépség kezébe temeti az arcát. Felpattantam a helyemről, mire Mario furcsálkodva nézett rám, de én csak bátorítóan mosolyogtam, hogy nem lesz gond. Leültem mellé, és végig simítottam a hátán, majd együtt érzően néztem rá, bár nem tudtam mi bántja a lelkét. – Mi a baj? – kérdeztem komoly hangnemben.

-        Gondolod neked fogom elmondani? – nézett rám, tekintete szúrós volt, szemei kisírtak.

-        Figyelj, röstellem amit tettem, de Marco mondta, hogy nem szeret téged és ez csak rossz lett volna eleve neked. – mondtam.

-        Oh igen? És ahelyett, hogy elmondanád nekem, inkább úgy adod a tudtomra, hogy lefekszel vele? – vonta fel fél szemöldökét mire megráztam a fejem.

-        Figyelj, indítsunk tiszta lappal, jó? – mosolyogtam rá őszintén.

-        Rendben. – adta meg magát.

-        Akkor most már elmondod miért sírsz? – tettem a vállára a kezem.

-        Mert tök szánalmas, hogy egyedük itt ülök egy hamburgerezőben dél után fél hétkor, közben utálom a zsírban ázott ételeket. – nevette el magát. – És nem vagyok anorexiás! – mutatta fel fenyegetően a mutató ujját, mire elröhögtem magam.

-        Tudom, csak haragudtam a beszólásod miatt. – mondtam, majd felpattantam az asztalról. – Most visszamegyek Mariohoz, neked meg további jó étvágyat ahhoz a kajához, amit utálsz. – nevettem tovább, majd otthagytam, és visszaültem Götzéhez.

Mikor végeztünk, haza sétáltunk, és amint beléptünk a házba, Mario letámadott. A falhoz nyomott, és nagyon közel hajolt hozzám. Vadul nézett rám, majd megcsókolt, és elkezdte lehúzni a pólómat, majd én az övét. Felkapott és a kanapéra döntött. Hirtelen a nyakamra tért át és apró puszikat hagyott rajta, majd elkezdte lehúzni a nadrágomat is…

Reggel a kanapén keltem, Mario pedig a földön feküdt, mire elkezdtem kuncogni. Talpaimat a talajra helyeztem, majd Götzét kikerülve a gardróbba siettem, valami ruháért. Ki sminkeltem magam, majd a hajamat egy lófarokba fogtam össze, végül hanyagul bepakoltam a táskámba, és elindultam az iskolába.

Most olyan más volt bent. Nagy volt a sürgés forgás. Hirtelen az igazgató hivatott mindenkit az aulába. Meglepődtünk, kivéve Bertát és a kurváit. Ők sunyin mosolyogtak.

-        Figyelem, figyelem! – kezdte az igazgató. – Mint azt páran már tudják, Ben Fischert, elmegyógyintézetbe vitték, mivel napok óta öntudatlanul ordibál, reszket, nem alszik napok óta és pár napja le akart szúrni egy járókelőt, de más utcán sétáló emberek megakadályozták. – mondta. – Szóval ezentúl nem lesz velünk, amíg nem hatnak rá a kezelések. – fejezte be. Nagyon furcsának tartottam a dolgot, teljesen ledöbbentem. Teljesen normálisan viselkedett nem rég még.

A sulis nap olyan szokás volt, csak a nulladik óra volt eltérő, ami tényleg nagyon ledöbbentett. Mikor végeztem, haza felé siettem. Felszálltam a buszra, és mikor leszálltam, megállított egy magas, körülbelül velem egykorú srác.

-        Elhagytad a fülhallgatód! – mondta, majd átadta az elkuszálódott cuccomat.

-        Köszönöm! – vettem át a fülhallgatót, majd kedvesen a srácra mosolyogtam.

-        Amúgy Albert vagyok! – nyújtotta felém a karját, majd én is az enyémet.

-        Én Alsy. – mutatkoztam be én is.

-        Esetleg nincs kedved valamikor összefutni? – kérdezte.

-        Nagyon sajnálom, de van barátom. – feleltem, majd indultam volna el, mikor megragadta a karom.

-        Nem randi, nyugi! – nevette el magát. – Csak valahogy meg kell hálálnod, hogy megtaláltam a fülhallgatód! – mosolyodott el, majd telefonszámot cseréltünk.

-        Majd hívlak, ha jó nekem! – adtam meg a végszót, majd elindultam haza ahol már Götze várt rám.

Lola szemszöge

Egy hónap telt el azóta, hogy újra összejöttünk Neymarral. Azóta mindig átjárok hozzájuk, és azt az idióta picsát, meg nem látom, mivel be van sértődve. Ma Neymar szülinapja van, és én nagyban készülődök rá. Tortát sütök neki, és egy régi közös képünket nyomtattam ki, bekereteztem neki, és azt adom oda, mellette meg rendezek neki egy meglepetés bulit.

Elkezdtem szervezkedni. Elhívtam a Barcelona összes játékosát, plusz még pár Brazil játékost, és James Rodríguezt, mivel Marcelo ragaszkodott ahhoz, hogy ő is jöjjön. Felöltöztem és megcsináltam a hajamat is, majd kipakoltam az inni valókat, a piát és pár harapnivalót.

Lassan megérkeztek az első vendégek. Bekapcsoltam a zenét, és már is ment a buli. Már csak Neymarnak kellett írnom, hogy jöjjön át.

Csengettek. Biztos Ney az. Lekapcsoltam a villanyokat, a zenét, és mindenki elbújt, majd ajtót nyitottam. Mikor bejött koromsötétség várta, de én hirtelen villanyt oltottam és mindenki előbújt majd együtt kiabálták azt, hogy: „Boldog szülinapot Neymar!” Nagyon meglepődött, szóval megérte. Átadtam neki az ajándékot, amit boldogan csomagolt ki, és mikor meglátta átölelt, majd megcsókolt. Mindenki döbbenten nézett körülöttünk, mert hát ők úgy tudják, hogy Miával jár.

-        Nem érdekel, hogy csókolóztok, de ugye tudjátok, hogy Mia bármelyik perben itt lehet? – kérdezte James, mire én és Ney egyszerre néztünk rá.

-        Nem hívtuk meg. – nevettem el magam.

-        De én igen. – ismerte be James, mire a homlokomra csaptam, és Mia már bent is volt az ajtón.

-        Sziasztok, srácok! – köszönt oda nekünk, majd a hozzá közeledő Marcelora kezdett figyelni, aki oda súgott valamit, majd rám és Neymárra mutatott, majd valamit a telefonján mutatott, mire a lány csak nevetett, belekarolt Marceloba és a piákhoz mentek.

-        Hát ez nagyon különös volt. – mondtam kellemetlenül, majd visszakapcsoltam a zenét és kihoztam a tortát, majd amint elfújta a gyertyákat Ney, felvágtuk és kitettük az asztalra. Az vett belőle, aki akar.

Miközben épp vettem egy szeletet valaki átkarolt, és azt hittem Neymar az, de mikor megfordultam Rodríguez vigyorgott rám én meg ellöktem magamtól. És tovább álltam, majd észrevettem, ahogy Marcelo és Mia falták egymás ajkát…