Part six

 Mia szemszöge
 

Neymar dühösen mért végig. Én indultam volna fel a szobámba, de ő megragadta a karom.

-        Csókolóztatok? – kérdezte mérgesen.

-       Közöd? – vontam meg a vállam, majd kiszabadítottam magam a ’fogságából’, majd elindultam felfelé.

Csak ültem fent, és a telefonomat bámultam, amin az üzenetek sorra jöttek, hol ott Davidtől hol ott pedig Dominic. Igyekeztem nekik válaszolni, de nem akartam. Nem volt olyan jó hangulatom.

Két és fél hónap telt el, azóta, hogy találkoztam Daviddel. Most December eleje van. Utána nem is találkoztunk, mert nem mertem vele találkozni, mivel azóta Neymar az orromra kötötte, hogy minden nap nyilvános helyen kell mutatkoznunk, és csókolóznunk, meg ilyenek, hogy lássák ’milyen szép pár vagyunk’. Viszont egy gond van. Belészerettem. Ahogy egyfolytában hazugságban éltünk, én elkezdtem elhinni azt, amit a nyilvánosság előtt mutatott, és a szép szeme megragadott.

Lent volt a nappaliban, és épp az XBOX-ot nyomkodta. Lesétáltam a lépcsőn, mire ő odajött hozzám.

-   Lassan indulhatunk, ma is villogni. – mondta vigyorogva.

-   Hónapok óta minden nap ezt csináljuk. Tartsunk már egy kis pihenőt! – erősködtem.

-   Erről nem te döntesz, hanem én. – röhögött.

-    Akkora egy barom vagy! - súgtam oda neki, mire közelebb jött hozzám, és megsimította az arcomat. Mindeközben én csak a cipőm orrát néztem. Nem akartam megint elveszni a gyönyörű szemeiben, de sikerült, mivel két ujjával megfogta az állam, és fel billentette a fejem. Éreztem a másik kezét a csípőmön, amivel közelebb húzott magához.

-      Tudod, tőlem nem szabadulhatsz. - vigyorgott, majd puha ajkai az én számhoz értek, és éreztem nyelvét a számban. Mikor elengedett, meglepettem néztem rá. Azt hittem, hogy csak akkor csókol, meg amikor több százan bámulnak minket, nem olyankor, amikor kettesben vagyunk, abban a házban, amit a modestől kaptunk.

-      Nincs itt senki. - mondtam, mire ő elmosolyodott.

-      Észre vettem! - túrt bele kócos hajába, majd megint utánam nyúlt, hogy megcsókoljon, de nem engedtem.

-      Akkor miért csókoltál meg? - kezdtem egyre jobban elkomolyodni. A kérdésemre a srác nem válaszolt. Lehet ő sem tudta, vagy csak nem akarta elmondani. Válasz helyett csak egy vállat vonást kaptam, meg azt, hogy lefekszik az ágyra, és elkezd fifázni. Lefeküdtem mellé, és elvettem a másik konzolt, majd rá néztem. - Félsz ki állni ellenem? Tudod, hogy szarrá verlek. - nevettem, mire letette a kontrollert, felült, megfogott, és az ölébe fektetett. De, hogy miért, azt már rá bízom.

-       Majd azt meglátjuk. - mondta, majd ajkai egy apró puszit hagytak a nyakamon. Újra elővette a konzolt, és indult a játék. Fél időnél én vezettem 2-1-re de tudtam, hogy csak hagyja magát, ezért mondtam, hogy ne tegye, és végül a végeredmény 2-6 lett. Mikor végeztünk, kikapcsolta az xboxot a távirányítóval, és a karjai közé szorított. Próbáltam elmenni, de nem engedte.

-     Eressz el! - sikítottam, de ő csak nevetett.

-      Nem engedlek el! - próbálta utánozni a hangom.

-     Mi? Miért nem?

-      Mert most ki kell szabadulnod. – röhögött, én pedig elkezdtem ficánkolni. Mindent megpróbáltam, azért, hogy ki tudjak szabadulni, de nem ment, végül annál maradtam, hogy megharapom. A kezét, amivel fogott megharaptam, és el is engedett.

-      Au! - kiáltotta, én meg kimásztam az ágyból, és győzelmi táncot jártam. Tánc közben vettem észre, hogy a srác is kiszállt az ágyból, ezért elkezdtem futni, ő meg utánam futott, és megint elkapott.

-      Nem akarok ilyet játszani. - mondtam, mire elengedett. De ő nem tudta, hogy mire készülök. Hátrafogtam a két kezét. - Na, most megvagy! - nevettem, de ő hamar kiszabadult.

-      -  Nem akarsz ilyet játszani? - kérdezte cinikusan, majd megfogott és a vállára helyezett. - Na innen próbálj meg kiszabadulni! – röhögött, tovább, de sikerült kiszabadulnom. Összevissza rohangáltunk. Fel a lépcsőn, le a lépcsőn. A lépcső közepén megálltunk, és megölelt szorosan.

-      Nem tudom, mi van velem, csúfság. – ismerte be, majd elengedett a szorításából, és megint megcsókolt, de én nem viszonoztam.

-      Neymar, hónapok óta együtt lakunk, és egymást kell elviselnünk, nem baj, ha valamit érzel is már irántam. – simítottam meg az arcát, majd visszacsókoltam, amit ő viszonzott.

-     Talán igazad van. – mosolygott. – A sok szekálás mögött, ott volt valami, ami most kimutatkozik belőlem. – rázta a fejét, majd megint a szemembe nézett. Ahw azok a szép szemek. – Hat év van köztünk. Ilyen még nem volt, hogy egy ilyen fiatal lány, mint te, pár hónap alatt… - sóhajtott -… magába bolondít.

-      Azt hittem, utálsz és csúnyának tartasz. – fontam össze a karjaimat.

-     Látom, nem figyelsz. – rázta meg a fejét mosolyogva. – A sok civakodás mögött egy idő után, ott bujkált valami. Amikor azokkal a srácokkal meg láttalak, nem dühös, hanem….hanem féltékeny voltam. – mondta mire megcsaptam a vállát.

-      És ezt nem lehetett volna hamarabb elmondani? Tudod milyen szar érzés volt, hogy egyfolytában lerondázol, meg ilyenek. – dühöngtem.

-      Inkább kezdjük, előröl. – ajánlotta fel, majd a kezét nyújtotta, én pedig odaadtam az enyémet. Magával húzott, majd leültetett a kanapéra, és betakart. Pár perc múlva visszatért egy sminklemosóval a kezében, és egy tükörrel. – Mosd le magadról ezt az álarcot! – mondta, majd én egy mosoly mellett tettem, amit mondott, majd amikor kész lettem, visszaadtam, és ő kivitte. Később egy hajgumival és egy forró csokival tért vissza. – Kösd össze a hajad! – kérte, miközben a kávézó asztalra helyezte a bögrét.

-     Mire jó ez? – kérdeztem nevetve.

-     Úgy szeretnélek látni, ahogy nem mész ki utcára. Az igazi szépségedet, amit csak én csodálhatok. – válaszolta, majd leült mellém és átkarolt. – Tudod, azért viselkedtem úgy veled, ahogy, mivel volt egy lány, akibe őrülten szerelmes voltam… - kezdte.

-     Lola? – kérdeztem. Hátha jó lányra gondoltam.

-      Igen. – mosolyodott el, de ez a mosoly nem volt olyan boldog, olyan őszinte. – Nagyon megkedveltem, és ő is kedvelt engem, de ő még kedvelte Messit is. Aztán balesetett szenvedett, és összeomlottam. Azt hittem nem épül fel, majd eltűnt, és egy üzenetet hagyott. Azt írta, hogy engem szeret, de már mindegy volt. És az pár héttel a megismerkedésünk előtt történt, szóval remélem megérted, hogy miért voltam olyan, amilyen. – mesélte, majd a vállára hajtottam a fejem.

-      Az a lány nagyon buta lehetett, hogy nem vette észre, hogy kit is szeret valójábban.

-      Mia…téged is nagyon megkedveltelek, és szeretném, veled tényleg előröl kezdeni, szóval el mehetnénk egy igazi randira.

-     Mondjuk holnap? – kérdeztem mosolyogva, mire felnevetett.

-     Mondjuk holnap. – felelte. Félre ismertem a srácot. Talán mégsem egy egoista barom. Csak épp rosszkor jött ez az állás ajánlat, és a rossz oldalát ismertem meg…

Alsy szemszöge

Három hónap telt el azóta, hogy én és Mario kapcsolata komolyabbra fordult. Azt hittem ebből munka kapcsolaton kívül nem lesz semmi, de még is ma is a karjaiban ébredtem.

-     Jó reggelt napsugár! – mosolyodott el, amint meglátta, hogy kinyitottam a szemeim.

-    Mióta vagy fent? – kérdeztem kómásan.

-     Már egy órája, de nem akartalak felkelni, így itt maradtam. Legalább csodás látványban lehetett részem. – mondta, miközben a hajamat baszogatta.

-     Pfuj de nyálas. – nevettem el magam, majd a párnámba temettem a fejem. – Hány óra? – kérdeztem.

-     Lassan dél, és mi hivatalosak vagyunk Thomas unokahúgának a szülinapjára. – felelte, majd ki keltem az ágyból.

-      Nem akarok sznob emberek között lenni, de mivel szeretlek, és tudom, hogy fontos ez neked elmegyek. – mondtam, mire ki kelt az ágyból és felkapott, majd megcsókolt.

-      Én is szeretlek. – helyezett le végre a földre.

-     Na, most megyek készülődni. – nyomtam egy puszit az arcára, majd a fürdőbe tartottam. A zuhanyzó alá álltam, majd éreztem, ahogy Götze be áll mögém, és átkarol.

-     Szeretek veled zuhanyozni. – mondta ezt egy huncut vigyorral az arcán.

Hamar lezuhanyoztunk együtt, majd felöltöztünk. Valami olyan cuccot vettem fel, amiazt sugallja, hogy mekkora menő arc vagyok, és milyen sznob. Mint akik ott lesznek.

-       WOW! Nagyon csinos vagy. – nézett végig rajtam a srác.

-     Ja, ja, persze persze. Ez nem az én világom, de menjünk! – nevettem, majd Mario kinyitotta előttem az ajtót, én pedig ki mentem. Kint egy hatalmas limuzin várt ránk.

Beszálltunk a hatalmas járműbe, és elindultunk. A limuzin egy hatalmas díszes helyre vitt, ahol ott volt mindenki a Bayernből plusz ott volt Reus is a Dortmunból. Ő Gözte legjobb barátja. Átölelték egymást.

-      Alsy, megyek, megkeresem a szülinapost, de addig ismerd meg a legjobb haverom, és volt csapattársamat, Marcot. – mondta Mario, majd mielőtt rábólintottam volna, elment. Reus alaposan végig mért, majd elmosolyodott.

-    Nem vagy rossz csaj. – vigyorgott.

-   Köszi? – kérdeztem nevetve, majd elindultam a party felé. Götze már helyet foglalt a VIP részlegen és mellé leült hamarosan, Marco is, én meg egyedül maradtam, de talán nem is sajnáltam. Így legalább megstartolhattam a svédasztalt.  Az asztalnál egy gyönyörű szőke hajú, magas vékony lány állt. Biztos ő a szülinapos. Gondoltam megismerem, így odamentem hozzá, hogy megismerjem, ha már az ő buliján vagyok. – Szia!- köszöntem. – Te vagy a szülinapos? – kérdeztem, mire a lány megfordult. Az arca is gyönyörű volt.

-     Nem. – mosolygott. – Én a szülinapos lány barátnője vagyok, Bridget. – nyújtotta oda hozzám a kezét. – A szülinapos lány ott áll. – mutatott egy magas vékony barna hajú lányra, aki épp Lewandowskival beszélgetett.

-     Köszi! – mosolyogtam. – Én Alsy vagyok, Mario barátnője.

-   Tényleg? Az unokahúgom, mit meg nem adna, azért a srácért, vagy Neymarért. Épp ezért nem mondtam el neki, hogy ismerem Thomas Müller unokahúgát, mert akkor most ő is itt lenne, és ki törne a harmadik világháború. Imádja a srácot. – mondta, miközben épp egy falatot harapott a tortájából.

-      Fú, az fura. – nevettem, majd elköszöntem tőle, és elmentem, hogy köszönjek a szülinaposnak. – -Szia! Alsy vagyok, Götze barátnője, és gondolom te vagy Müller uncsi testvére. – böktem meg a hátát, mire megfordult.

-     Ó, szia! Én Cloe vagyok, örülök, hogy megismertelek. – bemutatkozott, majd visszafordult beszélgetni, én meg elsétáltam.

Mindenkinek bemutatkoztam, és pár emberrel beszélgettem is, majd befaltam pár sütit, végül pedig megkerestem Mariot, de hiba volt, hogy pont abban a pillanatban láttam meg, ugyan is, éppen a szülinapos csaj ajkait falta. Hirtelen minden lassabb lett körülöttem, és a szívem hevesebben lüktetett. Elfutottam a mosdóba. Sírtam. Próbáltam megnyugtatni magam, de nem ment. Ki bontottam a hajamat, és ledobtam magamról a kényelmetlen magas sarkút, majd letöröltem az elfolyt szemfestéket, és kijavítottam. Megfogtam a cipőmet, és ki mentem a mosdóból. Az ajtó előtt Marco állt, én meg se szó se beszéd, megcsókoltam. Ha ő úgy én így. Éreztem, ahogy Reus keze a fenekemen köt ki, és belemarkol. Hallom, ahogy körülöttünk, kamerák kattannak, és érzékelem, ahogy a vakuk villannak. Ebben a pillanatban nem érdekelt az, hogy majd kapok a fejemre, csak bosszút akartam állni. De amúgy sejtettem, hogy ez lesz. Nem lett volna szabad belészeretnem.

Csókunk lassan véget ért, és láttam, ahogy Mario pont úgy bámul rám, mint amikor észrevettem, hogy Cloet falta. Az a csak magasabb, mint ő. Tök gázul festettek egymás mellett, de mintha ez lenne a legnagyobb gondom. A srácra gúnyosan mosolyogtam, majd Reusra néztem, és átkaroltam.

-      Megadod a számod? – súgtam a fülébe, majd Marco egy papírdarabot adott át, végül, a fotósokra néztem, és elsétáltam.

Egy taxi felé tartottam, de Mario utánam rohant és megragadta a karomat.

-     Még is, hogy képzelted ezt? – nézett rám csalódottan.

-      Én is ezt kérdezem. – adtam válaszul, majd beültem a járműbe, és Götze háza felé tartottam.

Otthon lefürödtem, és lemostam a sminkemet. A hajamat kontyba fogtam, és a kényelmetlen ruhadarabokat, kényelmes melegítő cuccra váltottam. Miután végeztem arra lettem figyelmes, hogy a telefonom egyfolytában pittyeg. A modest küldött vagy ötven sms-t, hogy most azonnal hozzak mindent rendbe, de én csak eldobtam a telefonomat, és a sarokba húzódtam. Lassan Mario is megjött, és leült mellém, majd a homlokára tette a kezét. Eddig elegánsan megcsinált ruhája, hanyagul állt már rajta.

-     Csak azt mond el legalább, hogy miért smároltál a legjobb haverommal? – kérdezte idegesen.

-    Azért, mert te meg azzal az idióta libával csókolóztál, én meg dühös lettem, de nem tudom miért tettem. – mondtam. – És tudod mit? – fordultam oda hozzá. – Élveztem. – álltam fel majd elsétáltam, de ő utánam jött.

-     Ő csókolt meg. – ismerte be, de ő akkor is viszonozta.

-     Nem érdekel. Elsimítom a dolgokat, viszont én soha többet nem fogok rád úgy gondolni! – kiabáltam, majd bementem a szobába, és magamra zártam az ajtót.

Beléptem a modest által készített Twitter oldalomra, ahol már több millió követőm volt, és kiírtam, hogy részeg voltam, ennyi történt. Volt aki elhitte, volt aki le kurvázott, de engem hidegen hagytak a vélemények…..