Mia szemszöge
Reggel heves vitára keltem, ami
lentről jött. Felkaptam egy meleg pulcsit, hisz takaró nélkül hűvös volt bent
egy szál pizsamában, majd halkan kinyitottam az ajtót, és ki lépkedtem a
szobából. Egyenesen a lépcsőre ültem, ahol a korlátról leláttam a nappaliig,
ahol a srác vitázott valakivel. Nem tudom ki volt az, nem láttam az arcát.
Mivel hátulról láttam, ezért annyit megtudtam állapítani, hogy az illető egy
úr. Magas volt, szőke hajjal. Angolul vitatkoztak. Akcentusa, és hangja rém
ismerős volt. Aztán pár perc után a számhoz kaptam.
- Albert? – kérdeztem. Igazából ezt magamnak
szántam, de sajnos mindketten meghallották, és rám néztek. Majd beigazolódott
az, amit gondoltam. Ő volt az. De mit keres itt?
- Mia, te ismered, ezt a srácot? – nézett rám
idegesen Neymar, míg a szőke srác, csak egy félénk mosolyt villantott felém.
- Igen, de… – toltam a fülem mögé a hajam – Ibizán
ismertem meg, és nem tudom, hogy kerül ide.
- - Elmondtad neki a címemet? – vonta fel az egyik
szemöldökét.
- Nem, dehogy. – keltem fel a lépcsőről, majd oda
mentem hozzájuk. Neymarra csúnyán néztem, majd megragadtam Albert kezét és
átrángattam egy másik szobába.
- Mit keresel itt? – fontam össze a karjaim, a
válaszra várva.
- Nem válaszoltál, nem vetted fel, és ki kerestem
a neten Neymar címét, mert tudtam, hogy együtt vagytok.
- De cuki vagy! Idáig eljöttél értem? –
mosolyogtam.
- Igen, de látom feleslegesen. Te együtt vagy
vele. – hajtotta le a fejét. Ott abban a pillanatban átöleltem volna, de Neymar
az ajtóból figyelt minket szúrós szemekkel. Szóval ölelés helyett, csak egy
röpke mosoly futott végig rajtam, majd vállat vontam.
- Én….- néztem Neymarra bizonytalanul, majd nagy
levegőt vettem - …én Neymart nagyon szeretem, téged meg alig ismerlek, plusz
annyi széplány van még. - simítottam végig a karját, majd az ajtóban álló
srácra néztem és bólintottam, jelezve, hogy én befejeztem a beszélgetést, majd
felmentem a szobába. Elkészítettem a sminkemet, majd kedvenc melegpólómat, és hozzá egy cica naci. A hajamat kivasaltam, végül felkaptam az UGG
cipőmet, és lerohantam a lépcsőn. Neymar ott állt vérvörös fejjel.
- Mia azért kérlek vigyázz már jobban, mert te
most velem jársz, nem a világ minden srácával. És most is, hova készülsz? –
nézett végig rajtam.
- Egy, nem vagy a pasim, kettő, nem járok a világ
összes pasijával, hisz tudod, csúnya vagyok, és három, közöd? – vontam fel fél
szemöldököm, majd felvettem a kabátot és elmentem.
Az utcákat jártam, hisz mindegy, hol vagyok,
csak ne kelljen ezzel az idiótával kettesben lennem. Nem tudtam miért, de a sírógörcs kerülgetett,
ezért le kellett ülnöm valahova. Az egyik környéki ház bejárata előtt foglaltam
helyett, és arcomat a kezembe temettem.
- - Mia? – szólalt meg hátam mögül egy ismerős hang.
- Dominic? – fordultam meg a fejemmel, de nem
kellet sokáig, mert leült mellém az aszfaltra.
- - Mi a baj Mia? Összevesztél a focistáddal? –
kérdezte.
- Öhm nem, – töröltem meg szemeimet – csak
eltévedtem, és nincs nálam telefon, ezért indultak meg bennem az érzelmek. –
hazudtam.
- Oh, én sem ismerem az utcát, mert egy haveromnál
vagyok, csak ki jöttem cigizni, és akkor láttalak meg. Szóljak neki, hogy segítsen
haza kísérni?
- Nem kell. – mosolyodtam el, mert tudtam, hogy
magamtól is haza találok. – Inkább gyere velem, hátha megtaláljuk együtt.
- Mia, tudod, hogy mindennél jobban szeretnék
veled lenni, de most egy barátomnál vagyok, és nem hiszem, hogy örülne neki, ha
le lépnék. – túrt bele a hajába, de én meg mindennél jobban szerettem volna,
most egy barát társaságában lenni, így hát közelebb húzódtam, hogy bevethessem
kölyökkutya arcomat, de véletlenül hozzá ért a kezem az övéhez, és látszólag ez
is hatott. – De azért egy próbát megér. – kacsintott majd kezével jelezte, hogy
várjak itt, és visszament. Tíz perc után vissza is tért. – -Azt mondta, hogy
nyugodtan fedezzem fel a terepet. – tárta szét a karjait, majd elém állt, és
kezét felém nyújtotta, majd megfogtam, ő pedig felhúzott, és elindultunk.
Séta közben
éreztem, ahogy karja, átfonódik a derekamon, és közelebb húz magához. Nem
szóltam neki. Talán az is benne volt hallhatásomban, hogy élveztem, hogy valaki
odabújik hozzám, hogy valaki tényleg a közelségemet akarja. Jó érzés volt.
Körülbelül már háromszor mentünk el Neymar háza előtt, de nem szóltam, mert jó
volt vele lenni. Egy idő után meguntuk a sétát, és egy padon foglaltunk
helyett. Ő lábait a földre helyezte, én pedig Domi ölébe tettem őket. A srác végig
simította rajta többször is kezeit, végül a combomhoz ért. Nekem a combom
érzékeny pont, ezért ösztönösen nevetni kezdtem.
- Mi az? – kérdezte ő is nevetve.
- Ott nagyon csikis vagyok. – röhögtem tovább.
- De nem is csikiztelek, hanem simogattalak.
- De attól még csikis volt. – mosolyogtam, közben
egyfolytában egymás tekintetét fürkésztük.
A srác
közeledett hozzám, de én ott abban a pillanatban megbontottam a szemkontaktust,
jelezve, hogy nem szeretném azt a csókot tőle. Vagyis még is, de nem szabad.
Bárhol lehet egy lesifotós, vagy nem tudom. Az arcán láttam a szomorúságot, de
én ez ellen sajnos nem tudtam mit tenni, mert jó lehet, hogy ott van Neymar, de
a Dominic a barátom, amit szintén nem akartam tönkre tenni.
Pár perc néma csönd után,
felkeltem. Domi elé álltam és két kezem elé helyeztem, jelezve, hogy
felszeretném segíteni, hogy induljunk. Megragadta karjaimat, majd könnyen
felhúztam, mivel ő is belesegített.
- Induljunk vissza. Majd a haverod segít haza
vezetni. – nevettem.
- Szerintem is. Úgy könnyebb lesz. – mosolyodott
el, majd visszaindultunk a ház elé. Tudom, hogy egyedül is vissza találtam
volna, de akkor rá jönne, hogy hazudtam. Most nem halok bele, hogy ha egy
haverja haza kísér.
Mikor oda értünk, Dominic
bekopogott. Vártunk, hogy a haverja kinyissa az ajtót, de mivel nem tette a
srác felhívta, majd miután letette, Domi benyitott.
- - Itt várj. – mondta a srác, majd öt perccel
később, egy magas srác jött ki. Arcát még nem láttam, mert ahogy ki lépett az
ajtón megfordult és be is csukta. Túl gyorsan fordult meg, ezért nem, láttam,
hogy hogy néz ki a srác.
Mikor végre
megfordult, azt hittem, rögtön elájulok. Dominic haverja nem más volt, mint
Dave, az exem.
- Nocsak, nocsak. – mért végig alaposan. – Kit
látnak szemeim. – nevetett.
- Ó, te jó ég! – döbbentem meg, majd vettem egy
180° szöget, és mély levegőt vettem, majd vissza fordultam. – Te honnan ismered
Dominicot? – kérdeztem.
- Másik haverom házi buliján jóban lettünk, miért?
– fonta össze a karjait, arcán kaján vigyor volt látható.
- Csak kérdeztem. – néztem le cipőm orrára.
- Na, haza vezethetlek? – tárta szét a karjait.
- Inkább gyalog megyek. – mondtam, majd
elindultam, de megragadta a karomat.
- Most komolyan? Nem, azért szakítottunk, mert
összevesztünk, vagy valamelyikünk megcsalta a másikat. Nem kéne haragudnunk
egymásra. Hagy vezesselek haza. – kérlelt, én meg beadtam a derekamat, hisz
végül is igaza volt.
Elmondtam a
címet, majd elindultunk, de ő félre vezetett. Onnan tudtam, mert elhaladtunk a
ház mellett. Kérdőn néztem a srácra. Elmondtam a címet, tudhatta volna, hogy
felismerem, de Dave kölyökkutya szemekkel nézett rám.
- Nyugi. Mutatok valamit, utána visszakísérlek.
Eskü. – tette a mellkasára a kezét, én meg bólintottam egyet. Csak nem lesz
belőle semmi baj.
Egy
elhagyatott házhoz vezetett. Nem volt ott senki. Becsukta az ajtót. Megijedtem,
amit a srác is észrevett.
- Aggodalomra semmi ok. – nyugtatott. – Nem emlékszel
erre a házra Mia? Minden hétvégén itt találkoztunk, amikor már együtt voltunk. –
mosolygott, de én még mindig meg voltam ijedve.
- De emlékszem. – ráztam meg a fejem, mintha képbe
jöttem volna. Hirtelen minden régi emlék felpezsdült bennem. David hirtelen
megfogta két kezével a két vállamat, mire az cipőmről egyenesen rá néztem. Ő
mosolygott. Én is mosolyogtam. Majd hirtelen át ölelt.
- Hiányzol. – mondta, majd elengedett a szoros
ölelésből. Megint elvesztünk egymás tekintetében, majd egyik percről a másikba,
az ajka az enyémre tapadt, és nyelve is be hatolt a számba. Csókja édes volt,
mint a méz. Nehéz volt be ismerni, de nekem is hiányzott.
- Nekem is. – súgtam bele a csókba.
Dave felemelt,
és a falnak támasztott. Heves csókviharunkat a telefonom csörgése zavarta meg.
A srác visszahelyezett a talajra. A kijelzőn Neymar neve villogott. Bele sem
tudtam szólni a telefonba, egyből letmádott.
- Ja, még hogy nem vagy ribanc, közben láttalak
két fiúval is elsétálni a ház előtt. – ordítozott.
- Neked is, szia. – forgattam a szemem. Láttam,
hogy David valami olyasmit tátog, hogy „Minden
rendben?”, de én csak bólintottam.
- Gyere vissza! – parancsolta.
- Jó, mindjárt ott vagyok. – adtam be a derekam,
majd kinyomtam a készüléket.
- - Haza kell mennem, bocsi. – vontam meg a vállam.
- Jó, haza kísérlek. – mondta, majd egy utolsó
csókot lehelt ajkaimra.
Elindultunk a ház felé. Az út
csendes volt. Mikor megérkeztünk, valami ’szia’ féleséget motyogtunk egymásnak,
majd bementem a házba.
Este végre egyedül tudtam aludni
a szobámban, mivel már nagyjából megszoktam a környezetet. Elalvás előtt, még
elolvastam a könyvem utolsó fejezetét, és végül nyugovóra tértem, a pihepuha
ágyikóban.
Reggel arra ébredtem, hogy valami
(vagy valaki) birizgálja a hajamat.
-
Ébresztő.
– suttogta a fülembe egy ismerős hang.
-
Mario? –
kérdeztem kómásan, majd lassanként kinyíltak a szemeim is.
-
Alsy,
olyan gyönyörű vagy. – mosolygott.
-
Így?
Hulla fáradtan, karikás szemekkel? – takartam el az arcom, mire a srác próbálta
elvenni onnan a fejemre tapadt testrészemet.
-
Rosszul
esett, hogy ma nem aludtál velem, és nem bújhattam hozzád. – hajtotta le a
fejét.
-
Mario… –
ráztam a fejem, majd átfordultam a hasamra, és a párnába temettem az arcom.
-
Alsy… rázta meg ő is a fejét mosolyogva, majd ki
emelt az ágyból. A fenekem volt a fejénél, és a felső testem meg a hátánál. Úgy
kapott fel, mint valami zsákot.
-
Eressz
el! – ütögettem a hátát, majd visszahelyezett a talajra. Mélyen a szemeimet
nézte, és kezdtem érezni, ahogy elveszik bennük, majd hirtelen átkarol.
Közelebb húzódik hozzám. Feje megint csókra hajol, de én elhúzódok.
-
Tegnap
csak játszadoztam. Mondom, nem érzek irántad semmit. – fordítottam hátat neki.
Nem válaszolt, és hallottam, ahogy kiviharzik a szobából és becsukja az ajtót.
Nem állt szándékomban megbántani. Ki mentem én is a szobából, hogy megkeressem
a srácot. Lent ült a nappaliban, szótlanul. Leültem mellé, majd rá néztem. –
Sajnálom.
-
Figyelj,
Alsy én elkezdtem érezni irántad valamit. – ismerte be. Nem tudtam erre mit
reagáljak. A fejemet a vállára hajtottam.
-
Bizonyítsd be! – szólaltam meg végül. –
Felöltözök, addig találd ki, hogy hogyan tudod nekem bebizonyítani. – mondtam,
majd felmentem átöltözni. Kényelmes ruhadarabokat dobtam magamra, majd végig
hallgattam pár számot, hogy a srác azért mégis feltudjon készülni. Mikor már
végig hallgattam mind a kétszáz számomat lementem.
A kávézóasztal
teli volt nasival és üdítőkkel, meg DVDkel. A kanapén egy hatalmas pokróc
hevert, és a konyhából forró csoki illat száguldozott.
-
Válassz
filmet! – jelent meg végre a srác is, két bögrével a kezében
-
Te aztán
tudod, hogy mit szeretek. – döbbentem le. Más srácok, mindig elvisznek ilyen
pikáns éttermekbe, meg bálokra, de én az a típus vagyok, akinek a közös
filmnézés, nasizás és a csillagnézés az igazi romantikázás. – Honnan tudtad? –
fontam össze a karjaimat.
-
Látszik
rajtad, hogy nem a csiricsáré dolgokat szereted. – mondta miközben letette a
forró csokikat az asztalra. Egy ideig egymást figyeltük, és kínos csönd volt.
-
Ezt a
filmet szeretném. – törtem meg a csendet, és megfogtam a Horrorra akadva 4et. Imádom a horrort és a vígjátékot, plusz Ashley
Tisdale a példaképem.
-
Rendben.
– mosolygott, majd ki kapta a kezemből és berakta a filmet.
Film közben,
közösen betakaróztunk a pokrócba, és chipset ettünk. Lassanként a forró
csokoládénkat is elkortyolgattuk, majd a melegre, jól esett a hideg üdítő. Egy
idő után belemélyedtem a filmbe, és minden baromságon röhögtem, aztán hirtelen
a fejemen landolt egy popcorn darab.
-
Hé! Miért
dobtál meg? – kérdeztem, és úgy tettem, mintha fel lettem volna háborodva.
Választ nem várva visszadobtam,
és így kezdődött el a kaja csatánk. Röpködtek össze vissza a popcorn darabok.
Aztán egyre közelebb mentünk egymáshoz, és abba hagytuk a viszályt. Folytattuk
a filmet. Összebújva néztük tovább. A fejemet a vállára hajtottam, ő pedig
kezével a combomat simogatta. Kezdtem meg kedvelni jobban a srácot.
Mikor vége lett a filmnek,
összepakoltunk, és összeszedtük az eldobált ételt. Miután a pakolással is
végeztünk, kidőltünk a kanapéra. Az óra már tizenkettőt mutatott.
-
Éhes
vagyok. – jelentettem ki.
-
A sok
chips meg popcorn nem volt elég? – nevetett a srác.
-
Jó, de az
nem normális kaja. – fontam össze a karjaimat, durcisan.
-
De nincs
készétel. – húzta el a száját Mario.
-
Akkor
csináljunk. – pattantam fel a kanapéról, a srác meg utánam jött. Körül néztünk
a hűtőben, meg a spájzban. Tudunk spagettit csinálni! – mutattam fel egy
zacskó tésztát
-
Jó az jó
lesz. – nevetett a srác, majd feltette a vizet, amibe beleöntöttem a tésztát.
Miközben
csináltam a húst, a derekamon éreztem Mario kezét. Átkarolt. Odafordultam
hozzá, és rá mosolyogtam. Ő felkapott, és a pultra helyezett. Láttam, hogy
megakart csókolni, de valamiért mégsem tette, így lehajoltam hozzá, és
kezdeményeztem. Éreztem, ahogy nyelve az enyémmel találkozik.
-
Nem ég
meg a kaja? – súgta bele a csókba, mire én elmosolyodtam.
-
Kikapcsolom. – mondtam, és felkeltem, hogy
lekapcsoljam a sütőt, majd vissza ültem a pultra, és folytattuk.
A srác
felkapott, és egyenesen a kanapéhoz vitt. Le fektetett, ő pedig felém feküdt,
és ott folytattuk a csókolózást. Mario a nyakamhoz tért, és édes puszikat
hagyott rajta. Majd lekerültek a ruhadarabok is lassacskán. És megtörtént. Három óra körül fejeztük be. Magamra kaptam
egy bugyit és Mario egyik ingjét, a srác meg egy boxert kapott magára. Miközben
az ingjét gomboltam be magamon, átkarolt hátulról, és egy édes puszit adott az
arcomra.
-
Még
mindig éhes vagy? – kérdezte.
-
Igen,
eléggé. – válaszoltam. – De már nincs kedvem befejezni a főzőcskézést.
-
Akkor
rendeljünk pizzát. – ajánlotta, és ajánlatát elfogadtam. Miután befejezte a
telefonálást, félénken nézett rám.
-
Mi a baj?
– nyomtam egy puszit a vállára.
-
Nem
bánod, hogy, megtörtént? Azt mondtad, csak azzal fekszel le, aki iránt érzel
valamit, és azt mondtad, értem nem érzel semmit.
-
Éreztem
valamit irántad valamit, már akkor is, de az csak vonzalom volt, viszont ezen a
mai napon, nem csak azt éreztem.
-
És ez
csak a mai nap van így? – karolt át.
-
Ez csak
is tőled függ. – mosolyogtam kajánul, majd megcsókoltam, és elmentem lefürödni.
Nem titkolom, boldog voltam. És talán tényleg többet érzek Mario iránt, mint
amit eddig hittem…
Miaban elegge csalodtam:( ahj,miert nem Neymarral csokolozott?��
VálaszTörlésViszont Alsyeket imadom��Annyira kis cukiiik
Drukkolok Miaeknak!:D
Miért? :O Neymar eléggé bunkó Miával, miért tenné szegény lány? :D
TörlésIgen, nagyon édik ^^
Köszönöm <3
OMFG. OMFG. OMFG. OMFG. OMFG.
VálaszTörlésszia. hát ez... TÖKÉLETESEN TÖKÉLETES TÖKÉLETESSÉG.
Mia...remélem, nem jön össze az exével?!:oo
Neymar miért ilyen bunkó Mia-val?:(
OMG végreeee, Alsy és Mario*----* kedvenc párosom a világon:Dd
Nagyonnagyon jó lett ez a rész is:3*-*
xx ❤
Csenge,hát.. :)
TörlésAzért, mert ugye Neymar Lolát szereti, és Mia teljesen más, mint ő volt.
Örülök neki, hogy örülsz nekik :)
Köszönöm :)
Mikor jön a következő rész?
VálaszTörlésigyekszem :)
TörlésÚristen! *--* Na jó.. nem mondok semmit! *-* <3 Imádom..:3 <3 Sajnlálom, hogy eddig nem írtam.:( De komolyan olyan rohadt jo...*-* <3 <3 <3 Götzeék úridten olyan cukiik!! <3 :3 Neymárékon meg annyit nevetek.. :D <3 Nagyon jó!! *-* <3 Komolyan.. csak így tovább :3 <3
VálaszTörlésnem baj :) köszönöm :)
Törlés