Part two

Mia szemszöge

Fáradtan mentünk vissza a hotelbe. Berta hamar elaludt, de én nem tudtam. Az agyam egész végig azon kattogott, amit az a férfi mondott, és az aláírt szerződésen. Miért tettem? Miért írta alá? Megérte? Nem tudom.

Mivel aludni nem tudtam így hajnalok hajnalán, gondoltam lefürdök, majd felöltözök a reggelihez, ami még három óra múlva lesz, mivel reggel nyolckor lehet bemenni, de azért én felkaptam egy egyszerű szettet, és mint tegnap, ez alá is felvettem a fürdőruhát, majd lesétáltam a benti bárba, ami üres volt. Kihasználtam az alkalmat és felszaladtam a DJ pultomért, majd vissza mentem a nyugiba és új mixeket kezdtem összedobni.

Nem éreztem, ahogy telik az idő, csak láttam, hogy már megérkeztek a kis ázsiai felszolgálók, ezért elmentettem, amibe bele kezdtem, és vittem is vissza a pultom.

Fent rá néztem a telefonomra. Negyed kilenc volt. Berta még mindig aludt, úgy hogy egyedül mentem reggeliért, és vittem a telefonom, mert bármikor hívhatnak.

Reggeli közben nem hívtak, így gondoltam, hogy lemegyek a tíz órási tengerparti röpire, de előtte felvittem a telefonom, nehogy elhagyjam.

Pont jókor mentem ki, mert az embereket gyűjtötték. Oda léptem az egyik animátorhoz. Kis alacsony harmincas férfi volt, gyorsan, és kicsit vékony hanggal beszélt.

 - Szia, gyönyörűség! Hogy hívnak? - kérdezte.

 - Mia vagyok. - túrtam bele félénken a hajamba.

 - Mia! Gyönyörű név a gyönyörű lánynak. - kacsintott. - Én Nacho vagyok! Ő Ruben - mutat egy húszon - öt év körüli szemüveges srácra, aki épp felénk sétált.

 - Indulhatunk? - kérdezte Ruben, majd rám mosolygott.

 - Sokan vannak? - érdeklődött Nacho. Milyen jó pofa neve van már. Nagyon tetszik.

 - Igen! Ők mind ránk várnak! - mutat egy csapat fiatalabb és idősebb emberre, majd rám nézett. - Te is jössz?

 - Igen. - mosolyogtam, majd elindultunk. A nagy csapatban észrevettem a tegnapi fél isten szőke hajú magas srácomat, aki állítólag rólam beszélt Bertával. Előszedtem minden bátorságomat, majd odasétáltam mellé.

 - Szia! - köszöntem. Persze angolul.

 - Szia. Miért mentél el tegnap csak úgy?

 - Hát, nem tudom. - kamuztam, majd éreztem, ahogy karja a derekamhoz ér, és magához húz.

 - Hogy is hívnak? - kérdezte. Végre. Ezt a kérdést vártam. Nem tudom miért, de én nem mertem megkérdezni a nevét. Vagyis hát nagyon semmit nem mertem kérdezni, de már mindegy. Meg van kötve a kezem, amint hívnak. Végül is addig szórakozhatok.

 - Mia vagyok, és a te neved?

 - Albert. Elég gáz név, de ez van. - felelte és közben meg is érkeztünk a partra. Ki lettek választva a csapatok.

Elég jól telt a röplabda. Alberttel egy csapatban voltunk, és közben beszélgettünk, ezért vesztett a csapatunk, mert egymással voltunk elfoglalva, nem pedig a játékkal. Utána felmentem a szobába kicsit rendbe tenni magam. Berta még mindig szunyókált, én meg friss voltam, úgy, hogy semmit nem aludtam.

Mikor készen lettem, rá néztem a telefonomra. Öt nem fogadott hívás a modestől. Gyorsan visszahívtam, és egy kicsit hallottam, hogy ideges az úr. Végül elmondta, hogy hol és mikor lesz találkozó. Mit kell felvennem, és, hogy mit kell csinálnom.

Gyorsan írtam Bertának egy cetlit, hogy a városba mentem, majd felvettem az adott stílusú randi szettem, majd elindultam.

Szerencsére időben odaértem, de nagyon izgultam. Hamar megláttam a managmentes emberkét, aki megmutatta, hogy hol van Neymar. Ott ült egy padon, napszemüvegben, és fullcapben. Gondolom, hogy ne ismerjék fel. Azt mondta a fickó, hogy üljek mellé, és súgjam a fülébe, hogy "engem keresel" ez a jel, szóval leültem mellé, majd a fülébe súgtam, mire levette a szemüvegét, és a sapkáját. Persze ott abban a percben mindenki a focistát nézte, aki huncutan mosolyog rám, majd feláll. Pimaszul végig mért, majd beszédre nyitotta a száját.

 - Nem egy ilyen fiatal, és csúnya lányra számítottam. - nevetett. Egy pillanatra megállt bennem minden keringés, majd elővettem minden bátorságomat, és vissza szóltam.

 - Ide figyelj, te beképzeld 'nagy sztár'. Most ez van, ezt kell szeretni. Téged hagyott ott a ribanc barátnőd, szóval ezzel én teszek neked szívességet. - fakadtam ki.

 - Hé, csúfság, tegyél úgy mint aki kellemesen beszélget egy kellemesen eltöltött randin, mert ez a dolgod.

 - Ide figyelj,nagy képű barom, te kezdted a piszkálódást, szóval jobb, ha befogod azt a nagy szádat. - mondtam ezt mind mosolyogva és kedvesen.

 - Ügyes kislány! Most fogd meg a kezem! - kérte, mire megfogtam a kezét, és úgy szorítottam, ahogy csak tudtam. - Ne szorítsd! - kérte kedves mosollyal, majd elengedtem. Mind e közben mindenki minket nézett, ezért megsimította az arcom, és egyik pillanatról a másikra már az ajkaimat érintette a szája, és a nyelve lassan találkozott az enyémmel. Nagyon jól csókolt. De akartam húzni az agyát.

 - Azt hittem sztár focista létedre, csókolózni is tudsz. - nevettem.

 - Örüljél annak, hogy megvolt életed első csókja. - gúnyolódott.

 - Cseszd meg!

 - Na, szívem, itt a telefonszámom. Mostantól az enyém vagy. Ha haza mentél, hozzám kell költöznöd, itt meg minden nap találkoznunk kell. Ez a modest kérése a többit már rám bízta. - röhögött.

 - Vigyél vissza a hotelba. - kértem, és most már nem kiabálva vagy gúnyosan, hanem finoman, és szomorúan. Megalázottnak éreztem magam, de ezt még vissza kapja a szupersztár. Nem ismer engem, és nem engedem, hogy megismerje az igazi énem.

 - Jó, hova mész?

 - Grand Palladium Resort Hotel. - válaszoltam, majd a kocsijához kísért. Nagyon nem érdekelt, hogy milyen márkás, és nem ámultam el, csak csendben beszálltam.

Az út szótlanul telt, majd a szálloda előtt leparkolt, és bekísért, hogy mindenki lássa, hogy milyen 'boldogan' telt a randink. Végül egy arc puszival elbúcsúzott. Persze szállodában ezernyi lány minket figyelt, de mégsem tudtam boldog lenni arra, hogy végre engem irigyel mindenki, és én vagyok a központban. A gimiben mindenki csak piszkált, ezért is léptem le és lettem magán tanuló, de ezt mégsem tudtam kiélvezni. Egyenesen a szálloda női mosdójába szaladtam. Hirtelen sok kis könnycsepp lepte el a szemem sarkát, amik szépen lassan lecsordogáltak. Tudtam, hogy ezentúl hazugságban kell élnem méghozzá egy vadbarommal. Muszáj volt valakivel beszélnem. Nekidőltem a hideg csempézett falnak, majd felhívtam a legjobb barátnőmet, Nikát. Ő volt az egyetlen, aki mindig odajött hozzám a gimnáziumban vigasztalni. Ő az, akit miattam megutáltak, de mégsem ment el mellőlem. Ő az aki könyvet írhatna az életemből. Ő a legjobb barátnőm.

Kicsöngött. Mindeközben próbáltam visszafogni a sírást. Felvette.

 - Mia? - szólt bele a telefonba, de én nem tudtam reagálni. Nem sikerült visszafogni, így meg nem akartam beleszólni. - Mia, itt vagy? Csajszi válaszolj!

 - Szia Nika. - szipogtam, és tudtam, hogy érezni fogja, hogy valami baj van.

 - Mia, mi a baj? - kérdezte komolyan.

 - Hazugságban kell élnem. - válaszoltam.

 - Mi? Miért?

 - Hosszú sztori, de vegyél újságokat és nézz neten híreket és megtudod pár napon belül.

 - Mia mit tettél? Mondj valamit!

 - Ennél többet nem mondhatok, sajnálom, - mondtam végszóként, majd letettem. Nem vártam választ sem.

Megmostam az arcomat hideg vízzel, ami kicsit megnyugtatott, majd kijavítottam a lefojt sminkem. Miután, már megint magabiztosnak tűntem, kiléptem a mosdóból, és egyenesen a bár felé sétáltam, ahol összefutottam Alberttel. Ott ült a pultnál és koktélt iszogatott, én meg lehuppantam mellé. A múltkori kis ázsiai srác, aki a múltkor is kiszolgált. Amint meglátott szája mosolyra húzódott, és kis gödröcskék jelentek meg az arcán.

 - Mit hozhatok a szép hölgynek?

 - Sex on the Beach. Egyszerűen imádom! - nevettem el magam, majd Albertre néztem, aki mosolyogva rázta a fejét. - Mi az Albert? - öklöztem meg a vállát, és mintha fájt volna neki megfogta, és elkezdte végig simítani.

 - Kiskorúaknak nem kéne alkoholt inni. - röhögött.

 - Hallod, tűnj innen! - mondtam ironikusan.

 - Szerintem te azt nem szeretnéd. - váltott át komolyabb hang nemre, majd hátra tolta a fülem mögé a hajam. Félre döntötte a fejét, és szemét behunyta, de tudtam, hogy nem szabad, meg a srácot nem is ismerem szinte. Nem tudtam, hogy hogy fogjam vissza, de szerencsémre, pont akkor hozták az italom, így elhúztam a fejem, és egy félénk mosolyra húztam a számat. Tudtam, hogy nem maradhatok sokáig Ibizán, mert ez a srác túl helyes, és nem hiszem, hogy sokáig vissza tudnám fogni magam. Nem vagyok az a lány, akinek meg van kötve a keze, és sosem voltam az. Mindig azt tettem, amit akartam. A szüleim nem szóltak bele az életembe. Tizenhat vagyok, és már kollégista vagyok, így gondolom nem lesz gond, hogy oda költözöm ahhoz a bunkóhoz is. De remélem, azért nem akar tőlem olyat, amire még nem állok készen. Mondjuk, nem hiszem. Csak villogni akar velem, amúgy meg le sem fog szarni. A lényeg az, hogy most meg van kötve a kezem, így nem pasizhatok kedvemre. Ezért is gondoltam azt, hogy inkább még holnap haza megyek.

Megittam az italom, majd felszaladtam a szobába. Berta éppen újságot olvasott. Mielőtt közöltem volna vele, hogy haza megyek, küldtem egy üzenetet Neymarnak, hogy mondja meg, hogy hol lakik, és holnapután legyen ott, addig összepakolom az összes ruhám, meg plüssöm. Azért a biztonság kedvéért, írtam a modestnek is. Miután megírtam az üzenetet, letettem Berta mellé az asztalra, mert csak ott volt konektor.

 - Hova készülsz? - kérdezte, fel sem nézve az újságból.

 - Haza. - válaszoltam teljesen nyugodtan.

 - Miért? - húzta fel az egyik szemöldökét, de még mindig nem pillantott rám.

 - Nem hiszem, hogy itt betudnám indítani a karrieremet. - hazudtam, majd átmentem a másik szobába, pakolni.

Mikor végeztem, és a bőröndömbe be lett pakolva, kicsit ki mentem az erkélyre, utoljára körül nézni, majd lassan elindultam lefelé. Le adtam a kulcsomat, majd vártam a buszomat. Várakozás közben összefutottam Alberttel.

 - Hát te, hova mész? - kérdezte.

 - Sürgősen haza kell rohannom. - kamuztam.

 - Értem. Legalább telefonszámod, facebookod elkérhetem?

 - Igen! Add a telód! - mondtam, majd odaadta a készüléket és a jegyzetei közé leírtam az elérhetőségeimet. - kész, viszont itt a buszom! - mutattam a jármű felé, majd felé futottam, majd indultam vissza Barcelonába.

A repülőn csak meredten bámultam ki az ablakon. Fáradt voltam, így tekintetem lassan egy nagy sötétséget bámult.

Mikor haza értem, a koleszben a lányok, dühösen meredtek végig rajtam.

 - Persze azért mentél ki, hogy beindítsd a karriered, közben megkaparintod szerelmünk szívét! - háborgott Leyla. Zöld szeme szinte már szikrákat szórt, és egyenes fekete haján visszavergődött a fény.

 - Miről beszélsz? - tettetem a tudatlant.

 - Hát arról, hogy nem tudom, hogy, de tudtad, hogy Neyney kint van Ibizán és utána mentél, és most mindenki azt hiszi, hogy randiztál vele. - mutatta oda az újságot felém.

 - Leyla, én randiztam Neymarral. - jelentettem ki, mire Nika felkapta a fejét, megfogta a karom, és kirángatott a szobából.

 - Ez az a hazugság, amiről beszéltél? Hogy azt hiszik randiztál Neymarral, és most már mindenkinek azt is mondod? Ezzel csak tovább izzítod.

 - Nika, nem. Felkeresett a modest, és mondta, hogy el kell játszanom, hogy vele járok, és most hozzá kell költöznöm.

 - Mi van? Itt hagysz, ezekkel? - mutatott az ajtó felé.

 - Azt hittem jóba vagy velük, és én is jóban voltam velük, amíg meg nem utáltak, emiatt, de tudtam, hogy ez lesz.

 - Igen, engem is utálnak, mert védtelek, és most itt hagysz velük.

 - Megbeszélem Neymarral, hogy lakj egy ideig ott, amíg nem találunk másik helyet, jó? És még annyi, hogy nem szabad ezt senkinek elmondani, és Neymar előtt is úgy tenni, mintha nem tudnád, oké?

 - Igen, persze, és köszi.

Visszamentünk majd összeszedtük a cuccainkat, majd elmondtuk a lányoknak, hogy holnapután itt sem vagyunk, és mivel már este tíz volt, ledőltünk aludni.

Alsy szemszöge

 Eljött a 'nagy' nap. Vagyis az a nap, amelyik nap suli után rögtön mehetek egy agyatlan focistával randizni, aki azért kap pénzt, mert éppenséggel jól rúgja a labdát, de nem is érdekel. Fel kaptam valami egyszerűt, majd elindultam a suliba, és suli után a megbeszélt helyszínre.

A fiatalabbik fiú volt ott, és elmondta, hogy mit kéne tennem. Az volt a feladatom, hogy hátulról öleljem át, és pusziljam meg az arcát. Ryan megmutatta, hogy melyik Götze, és tettem is amit tennem kell. Mögé álltam, és karjaimat a nyaka köré fontam, majd arcán hagytam a rúzsom foltját. Mikor megfordult alaposan végig nézett, majd elmosolyodott.

 - Nem vagy te egy kicsit magas? - kérdezte,

 - Nem vagy te egy kicsit alacsony?

 - Legalább szép vagy. - rázta meg a fejét, majd megfogtuk egymás kezét, és sétálni kezdtünk. Mindenki minket bámult, és páran oda mentek a sráchoz autogrammot meg közös fotót kérni. Mikor letelt az állítólagos randi idő, egy nyelvessel búcsúztunk el egymástól. Meg kell hagyni, jól csókol, de akkor is csak egy beképzelt football sztár, semmi más. Megkaptam az elérhetőségeit, ő is az enyéim.

A kis találkánk után, a kis vörös hajú srác félre hívott, és elmondta, hogy össze kell vele költöznöm, ha tetszik, ha nem. Én igazából nem bántam, hogy a kis poros lakásom helyett, egy villában fogok lakni. Vagyis szerintem nem valami kis háza van Marionak.

Mikor haza értem, az említett porfészekbe, felhívtam Götzét, hogy már ma összepakolok, és, hogy jöjjön értem, hogy minél hamarabb megszabaduljak a mostani lakóhelyemtől.

Be nyomtam a telefont és felhívtam. Kicsöngött.

 - Már vártam a hívásodat óriás.

 - Baszki 173 cm mióta óriás? Inkább egy fiúnak törpe a 176 cm.

 - Honnan veszed, hogy annyi vagyok?

 - Olvastam.

 - Ó szóval már utánam néztél. - nevetett.

 - Nem azért kerestelek,hogy bájcsevegjek veled, hanem azért, hogy három óra múlva gyere értem addigra nagyjából összepakolom a ruháim és a sulis cuccaim, meg egyebeket, amik kellhetnek arra a pár hónapra amíg boldogítalak.

 - Jó ott leszek, csak mond el hol laksz, szívem.

 - Ne hívj így, és üziben elküldöm, mert nincs kedvem veled társalogni. Így is elég lesz az a majdnem egy év, amit ki kell veled bírnom. - mondtam, majd választ nem várva le tettem, és elküldtem neki a címemet, majd neki láttam a pakolásnak. Öt nagy bőröndöt pakoltam teli, mivel az ezernyi ruhám ennyibe fért bele, plusz ott volt még a teli tömött iskolatáskám,a miben benne volt minden könyvem, füzetem.

Két óra alatt lettem kész, csak egy órát kellett várnom a 'hercegre', aki fekete mercedesen mosolyogva érkezett.

 - Mi van ennyi bőröndben? - kérdezte a bőröndöket koslatva.

 - Az életem!

 - Neked olyanod van? - nevette el magát, de én pont leszartam az ő véleményét, ahogy másét is. Ennyi lóvéért felőlem bárminek elhordhat.

Megérkeztünk, és sejtelmem beigazolódott. Egy óriási ház tárulkozott fel a szemeim elé.

 - Óriás... - kezdte Mario

 - Igen picur? - vágtam közbe.

 - Megmutatom a szobádat. Remélem, beférsz majd az ajtón. - röhögött, én meg megcsaptam a karját. - Nyugi van cica, örüljél, hogy ilyen körülmények között lakhatsz. - mondta, de én erre csak egy szemforgatással reagáltam.

A szobám egész jó volt, és nagyon sok hely volt a szekrényekben, ami pont jól jött a ruháimnak. Ki pakoltam őket, majd előkaptam a telefonomat és a fülesemet, amitől nyugalmi állapotba tudtam zökkenni, de nem sokáig ugyanis, Mario rám nyitott, amitől meg kellett szakítanom a zene hallgatást.

 - Kopogni nem kéne? És ha épp öltözök? - vontam fel a szemöldököm.

 - Úgy sem hallottad volna, ha kopogok, és ha öltözöl az sem lett volna baj. - kacsintott, én meg kimásztam az ágyból, és ki toltam a focistát az ajtón, majd a zárban lévő kulccsal bezártam az ajtót, és hallgattam tovább a zenét.

Miután végig pörgött mind a kétszáz szám, lementem a földszintre, hogy haraphassak valamit. Lent kinyitottam a hűtőt, és épp vettem volna ki belőle a talált sütőtököt, amikor Götze mögém lopódzott, és megérintette a vállam.

 - Egész otthonosan mozogsz itt, nem gondolod?

 - De úgy gondolom. Megmelegítenéd a sütőtököm? - adtam át neki a tányéromat.

 - Szivi, ott a mikró, tedd, bele majd indítsd el. Nem atomfizika..adta vissza.

 - Ahogy az sem, ahogy focizol. - motyogtam magamban, majd megcsináltam, amit mondott, és jóízűen elmajszoltam a narancsága halloweeni ételt.

Miután befejeztem, elindultam felfedező útra, hogy megkeressem a fürdőszobát, amit sikeresen megtaláltam. Elkezdtem folyatni a vizet, majd bezártam magam mögött az ajtót, hogy ez a bunkó véletlenül se tudjon bejönni. Beleöntöttem a vízbe valami tusfürdőt, hogy habos legyen a víz, mert én szeretek a habokkal játszani a vízben.

Mikor végeztem a fürdőzéssel, kerestem egy friss tiszta törülközőt, és megtörülköztem.

 - Basszus! - jutott eszembe, hogy nem hoztam pizsamát, és semmi más ruhadarabot, így hát bele csavartam magam a törülközőbe, és kinyitottam résre az ajtót. - Mario! - kiáltottam.

 - Igen? - jött a válasz.

 - Ide hoznád a fürdőbe a pizsamámat? - kértem, és kb. egy perc alatt a fürdőnél termett pizsama nélkül.

 - Na és mi a varázsszó? - kérdezte, egyenesen az aurámba hajolva.

 - Cseszd meg!

 - Téves. - rázta a fejét, majd elkezdte húzni maga felé az ajtót, amitől még jobban kinyílt, és még inkább látszódtam.

 - Jól van! Légszíves idehoznád a pizsamámat, drága Mario? - kérleltem.

 - Ez már jobban tetszik. - kacsintott, és öt perc múlva vissza is jött. - A szobádban a sok ruha közt nem leltem a pizsamád, de helyette hoztam neked egy ingemet, meg egy boxeremet, ha nem felel meg felőlem így is kijöhetsz, és tényleg nem értem mit szégyellesz, hisz van rajtad törülköző.

 - Csak add ide azokat a vackokat! - kaptam ki a kezéből, majd becsaptam az ajtót és visszazártam, amíg átöltöztem, végül az adott ruhadarabokban, lementem a TVhez, ahol a srác nagyban Fifázott.

 - Nem néznénk valami filmet? - ültem le mellé.

 - Kibontott hajjal, és az én cuccomban nagyon szexi vagy. - mondta ezt, úgy, hogy ki se látott a játék alól.

 - Kérlek szépen Mario, nézzünk valami normális filmet!

 - Na, jól van. De csak azért, hogy lásd, hogy nagylelkű vagyok. - kapcsolta át a TV - t egy normális csatornára, amin éppen a Zakkant Halloween című film ment, amin bealudtam.

Reggel Götze ölében ébredtem...