Part Four

Mia szemszöge

Egy közeli kávézót választottunk. Helyet foglaltunk, majd vártuk a felszolgálót. Domi engem nézett, én meg őt. A levegő szinte csak forrt. Régen legjobb barátok voltunk, és talán többek is, viszont sosem volt még ilyen szikra közöttünk, úgy, hogy csak ültünk egymás előtt szótlanul.

 - Hiányzol. - szólalt meg végül. Majd kerülte a szemkontaktust.

 - Nekem is. - mondtam mosolyogva, mire visszanézett, és ő is elmosolyodott.

 - Hallom a híres focistával vagy most együtt.

 - Igen. - válaszoltam, de szerintem észre vette, hogy nincs valami rendben, viszont nem tette szóvá, mivel jött a felszolgáló.

 - Mit hozhatok? - kérdezte, mire Domi rám nézett. Gondolom, hogy válasszak én előbb.

 - Egy fehér forró csokit kérek! - feleltem.

 - Én pedig egy cappucinot. - válaszolt a srác is, majd a pincér elment. - És milyen a kapcsolatotok? - folytatta a kérdezősködést.

 - Nagyon.....jó. - nyeltem egy nagyot és mosolyt erőltettem az arcomra. Közben az italok megérkeztek. Lassan kortyolgattam italomat, közben a kávéját kavargató srácot néztem.

 - Miért nézel így rám? - kérdezte mosolyogva. Vállat vontam, és tovább ittam a forró csokit.

Bő tíz perc alatt megittam a forró italomat, majd fehér számköré rajzolódott bajuszomat, szalvétával le töröltem, és megint a srácra néztem, aki szintén be fejezte az ivást. - A pasid nem lesz dühös, hogy velem vagy? - vonta fel a szemöldökét.

 - Nem tudja meg... - kezdtem majd körbe néztem, ahol egy férfit láttam, aki nagyon nézett az újsága mögül minket, és egy embert, aki az ablakban a telefonját nagyon felénk fordította, - ...de ha meg is tudja, megmagyarázom neki! - kacsintottam, mire ő felnevetett.

 - Innentől hova menjünk? - tárta szét karjait, mire én a fejemet csóváltam.

 - Haza kell rohannom, de add meg a számod, és holnap összefuthatunk. - adtam át telefonomat neki, mire ő belepötyögte telefonszámát, majd visszaadta.

 - Tessék! Remélem, holnap hívni fogsz. - mutatta fel mutató ujját röhögve, mire én is elnevettem magam.

 - Nem foglak viszont én megyek. Szia! - köszöntem el, majd felkaptam a táskámat, és a kabátomat, végül elmentem.

Bekopogtam az ajtón, amit egy nálam pár évvel idősebb lány nyitott ki. Kezében a kis David volt, és rám mosolygott, amit viszonoztam. A lány alaposan végig mért, majd elmosolyodott.

 - Nem is tudtam, hogy Neymar mostanság kis lányokat ront meg. - nevetett majd elállt az ajtóból, úgy hogy be tudjak menni. A lány biztos a srác egyik prostituálta. Berohantam, hogy a srácot keressem, de sehol sem volt. Eleinte azt hittem, hogy ez a csaj Neymar kurvája, és mivel én itt hagytam és ő nem mehetett el hozzá, ezért ő jött el ide, de mivel a srác nem volt itt, így értelmetlenné vált a logikám.

 - Szóval tényleg el kellett menni... - mondtam magamban, de a lány meghallotta.

 - Igen, én vigyázok Davire. - mosolyodott el. Gyönyörű szép lány volt. Sötét barna hosszú haj, és kékes - zöld szem díszítette őt.

 - Te vagy a babysitter? - kérdeztem, mire a lány felnevetett.

 - Nem. - rázta a fejét. - Én Raffaella vagyok, Neymar húga. - simította a haját a füle mögé. A kis srác közben a lábai között állt, és kukucskált. - El kellett mennie edzésre.

 - Értem, Hát örülök, hogy találkoztunk Raffaella. - bólintottam, majd felmentem a vendégszobába, ahol aludni szoktam. Magamra csuktam az ajtót, majd elővettem a telefonomat. Nikát hívtam.

 - Szia csajszi! - köszönt a lány, hangján semmi rossz nem volt hallható.

 - Milyen Messivel lakni? - kérdeztem köszönés nélkül.

 - Tök jó. Nagyon rendes srác, bár idegesít, hogy egyfolytában, valami Loláról nyavalyog, aki a legjobb haverjával és vele játszadozott, majd szó nélkül otthagyta őket. - felelte.

 - Ja. Lola nekem egy nagyon furcsa lánynak tűnik. - nevettem el magam.

 - Ja igen és Mia... - folytatta. - Messi nagyon jól csókol. - kuncogott. Szinte előttem volt perverz vigyora is.

 - Nika, te ribanc! - röhögtem.

 - Be ismerem, nem vagyok apáca Mia! - folytatta hangos nevetését. - És mi van veled, meg a szexistennel?

 - Pff. Egy beképzelt paraszt, hallod, én nem nagyon bírom ezt Niiikaaaa. - sopánkodtam.

 - A pénz a fontos. Egy év Mia, kitartás!  Viszont nekem mennem kell, mert most egyedül vagyok Leo fiával, mert Lionel edzésen van. - mondta, majd köszönés nélkül letette a készüléket.

Lefeküdtem egy kicsit pihenni, és arra keltem, hogy valaki húzza a hajam. Fáradtan kinyitottam a szemem, és láttam, hogy a kis Davi húzza a hajamat. Rá mosolyogtam, majd ki keltem az ágyból, és felemeltem.

 - Kis só zsák vagy, tudod? - kérdeztem nevetve, majd vissza helyeztem a földre és lehajoltam hozzá, bár nem nagyon kellett a 165 cmmel. - Mit szeretnél?

 - Játszani! - mosolygott, majd elfutott, és egy labdával tért vissza.

 - Én nem tudok focizni. - ráztam a fejem, mire hirtelen megjelent Neymar. Kicsit dühösnek, fáradtnak és izzadtnak tűnt.

 - Szia, Mia! - köszönt, majd megragadta a kisfiú kezét, és elvitte. Nem tűnt túl boldognak. Látszott, hogy haragszik rám.

 - Neymar, sajnálom! - rohantam utána.

 - Azt értem, hogy engem nem bírsz, de a kisfiam semmit sem ártott neked, és te itt hagytad, én meg alig tudtam neki keresni valakit. Raffaella is alig ért rá. - tett szemre hányást.

 - Ó..boccs! Nem mondtad hova mész! Azt hittem, hogy kielégíted a vágyakat, amiket velem nem tehetsz meg! - kiabáltam majd közelebb léptem hozzá, és próbáltam a szemeimmel szikrákat szórni rá.

 - Ne felejtsd el, veled bármit megtehetek! - mondta, majd megfogta a derekamat és közelebb húzott magához. - Akár most is. - suttogta a fülembe. - De ahhoz túl rusnya vagy. - engedett el. Szinte ellökött magától. A falnak estem. Sírtam. Legbelül mindenféle érzelem kavargott bennem, és ebben a pillanatban nem utáltam Neymart, hanem egyenesen rühelltem. Visszamentem a szobámba, és magamra csaptam az ajtót. Fülembe dugtam a fülest, és rádőltem az ágyra. Körülbelül öt számmal később megcsörrent a telefonom. Mikor megláttam, hogy ki keres, ledöbbentem. Dave volt az. Az exbarátom. Hónapok óta nem beszéltünk. Amióta szakítottunk. A vidámparkban találkoztunk tavaly előtt, mikor még én 14 ő meg 15 éves volt. Abban az évben voltam utoljára igazi gimnazista, és azon a nyáron határoztuk el, hogy magán tanuló leszek, és ezért Nikával elmentünk közösen vidámparkba. A szellemvasúton ismertem meg. Nika épp mosdóban volt, én meg fel akartam ülni rá, de egyedül nem mertem, ezért Dave felajánlotta, hogy beül velem. Ott összebarátkoztunk. Elkezdtünk beszélgetni, majd ki alakul. Két évig együtt voltunk. Kapcsolatunk Június elején ért véget, vagyis több, mint három hónapja, mert most Szeptember vége felé járunk. Azért döntöttünk, úgy, hogy vége, mert elhidegültünk, plusz én be akartam indítani a karrieremet, de most valamiért megint keres engem. Nem hezitáltam tovább, felvettem.

 - Szia. - köszöntem.

 - Szia, Mia! Hogy vagy? - kérdezte.

 - Köszi, jól. Miért keresel? - tértem át a lényegre.

 - Hát szóval szerintem életünk legnagyobb hibája volt az, hogy szakítottunk.

 - Most ez hogy jött? Onnan, hogy Neymarral vagyok?

 - Nem dehogy! Vagyis igen. Amint megláttalak a képeken rá jöttem mekkora balek vagyok.

 - Sajnálom Dave. Én Neymart szeretem. - hazudtam, majd válasz előtt letettem. Nem hagyhatom cserben Neymart, meg, ha megszegem a szerződést, börtönbe kerülhetek, és azt nem akarom, plusz már nem érzek semmit David iránt. Viszont azért jó, hogy ez a telefonbeszélgetés megtörtént, mert kicsit megnyugodtam. A szobám fürdőszoba részébe mentem, ahol megmostam az arcomat, majd besminkeltem magam, és a hajamat szoros lófarokba kötöttem, majd lementem. Neymar épp a fiával játszott, majd mikor meglátott abba hagyta. Felém közeledett, majd megállt előttem.

 - Ma öltözz szexisen, mert bulizni megyünk, és villogni szeretnék veled. Már amennyit lehet ezzel a....'szépséggel'. - mondta cinikusan.

 - Milyen buli? - kérdeztem.

 - Egy kis buli, ahol ott lesznek a csapattársaim is, és azt mondta Messi, hogy jön a kis barátnőd is.

 - Mikor megyünk?

 - Egy óra múlva szóval készülődj. - felelte majd visszament a kisfiúhoz.

Felmentem és elkezdtem készülődni. Vér vörös rúzst kentem a számra, és felvettem a legmagasabb magas sarkúm, amiben 170 cm voltam (nincs 5cmnél magasabb magas sarkúm). A lehető legszexibb ruhámat választottam, hajamat pedig feltupíroztam. Sminknek a rúzson kívül egy tust gondoltam, amivel cica szemet varázsoltam magamnak. Egy óra alatt bőven kész lettem, ezért lementem, hogy bemutassam a vad külsőmet a srácnak, hogy végre beismerje, hogy nem vagyok olyan ronda, mint amilyennek ő állít engem.

 - Kész vagyok. - jelentettem ki magabiztosan. A srác végig mért. Látszott rajta, hogy tetszik amit lát.

 - Nem halloweeni bulira megyünk. Az csak egy hónap múlva lesz. - nevetett. Talán mégsem volt igazam. Tényleg ennyire undorodik tőlem. Éreztem, ahogy gombócok gyűlnek össze a torkomban.

 - Jól van cseszd meg menj egyedül. - mondtam, majd felfutottam az emeletre. Magamra csaptam az ajtót, és az ágyra vetettem magam. Éreztem, ahogy a könnycseppek végig folynak az arcomon. Kopogást hallottam. - Tűnj innen! - kiáltottam, de hiába. Neymar bejött a szobába és leült az ágyra, majd megsimította a párnába temetett fejem.

 - Sajnálom. - hallom meg hangját. Felülök, és a vállára hajtom a fejem. Ő a hátamra helyezi a kezét, és a végig simítja rajta. Ebben a pillanatban azt éreztem, hogy nem utáljuk annyira egymást. - Itthon maradjunk? - kérdezte.

 - Igen. - adom a választ, majd leveszem a fejem a válláról. A fürdőbe megyek, ahol lemosom elfolyt sminkem, és kifésülöm a tupírt a hajamból. Mire vissza érek, a szobába a srác eltűnik.

 - Barom. - mondom magamban, majd becsukom az ajtót, és melegítőbe öltözök. Az éjszakámat olvasással töltöttem el.

Alsy szemszöge

Elindultam iskolába ugyan is szerdán és csütörtökön nem voltam, Mr.nagymenő focisztár miatt. Felszálltam a 28 - as villamosra, ami hamar a suli felé vitt. Felballagtam az osztályba, ahol már nem úgy voltak a dolgok, mint az előtt. Nina Bertával beszélgetett, és nem tűnt úgy, mint akit vérig sértettek. Elég jól elbeszélgettek, majd felém közeledtek.

 - Megjöttél? Azt hittem már sosem jössz suliba. - nézett rám unottan Berta.

 - Azt csak szeretnéd. - nevettem el magam, majd amint a cipő orrát néző barátnőmre (vagyis elvileg volt barátnőmre) pillantottam, elment a kedvem a nevetéstől. - Szia, Nina. - köszöntem, mire végre felnézett, de nem köszönt vissza.

 - Tudod Nina rá jött, hogy nem kell neki olyan barát, aki egy pasi miatt otthagyja a suliban, úgy, hogy népszerűtlen és nélküled mindenki cseszegette, amíg nem jöttem én. - túrt bele hajába.

 - Tudod, így aztán Nina nem is volt a barátom. - mosolyodtam el, de ez a mosoly nem volt őszinte.

 - Ja, mindegy. De tudod mit nem értek? Miért pont téged választott Götze? Ronda vagy.

 - Hagyjál már békén.

 - Fake love szagot érzek. - folytatta, mire elmentem tőlük. Nem akartam őket hallgatni.

Szerencsére a nap többi részén nem kellett őket hallgatnom, de néhány gúnyos nézést megkaptam.

Haza mentem, ahol Mario épp Lahmmal Fifázott.

 - Szia.....sztok! - köszöntem, majd felszaladtam a szobámba. Nem volt kedvem bájcsevegni.

A szobámban bedugtam a telefonomba a fülest, és elindítottam rajta a(z) 5SOS Amnesia című számát, és csak azon járt a fejem, hogy miért nem Luke Hemmingsnek lettem az álbarátnője. Legalább amit ő csinál, annak van értelme, és nem abból él meg, hogy labdát rugdos. Pont mikor vége lett a számnak akkor jöttek be a szobámba a srácok. Basszus.

 - Szia, zavarunk? - kérdezte Philip.

 - Nem. - adtam a választ, majd ki pattantam az ágyból.

 - Gyönyörű barátnőd van tesó. - nézett Mariora majd vissza rám.

 - Igen, és csak is az enyém. - mondtam Götze, majd átkarolt és egy puszit nyomott az arcomra.

 - Csak egy puszit kapok? - kérdeztem pimaszul.

 - Miért mit kérsz? - ragadt meg a derekamnál fogva, mire megcsókoltam.

 - Én azt hiszem, megyek. - nevetett Lahm.

 - Ki kísérjelek? - váltam ki a heves csókból.

 - Igen az jó lenne. - rázta mosolyogva meg a fejét, majd kiváltam Mario karjaiból, és kivezettem Philipet.

 - Nagy mázlista ez a Mario. - mondta Lahm a bejárati ajtónak dőlve.

 - Miért? - nevettem el magam.

 - Hogy ilyen szexi barátnője van. - kacsintott, majd kilépett az ajtón.

 - Ahj te. - nevettem el magam, majd rá csuktam az ajtót. Vissza mentem Götzéhez, aki póló nélkül állt a szobámban. - Miért vetted le a pólód? - néztem rá furcsán.

 - Azt hittem tetszik a hasam. - mosolygott pimaszul, majd felém közeledett, és két kezével megfogta az arcom, majd szája lassan az enyémhez simult. Nyelve megtalálta az enyémet, és végigsimította rajta az övét. Miután elengedett, én csak döbbenten néztem rá. Magyarázatot vártam, de ő csak vigyorgott.

 - Miért csókoltál meg? - fontam össze a karjaim.

 - Azt hittem te is akarod.

 - Jól csókolsz, de nem érzek irántad semmit, csak a munka miatt csókoltalak meg Philip előtt.

 - És azt nem akarod megtudni milyen vagyok az ágyban? - húzott magához közelebb, mire én ellöktem magamtól.

 - Részeg vagy, vagy csak kanos? - tártam szét a kezemet.

 - Tudom, hogy többet is érzel irántam. - simította végig a kezét az arcomon, mire közelebb mentem hozzá. Megszagoltam.

 - Te részeg vagy. - állapítottam meg. Túl sokat ittatok Lahmmal. Ő sem volt valami józan. - nevettem el magam, majd ki toltam a srácot a szobából, és bezártam. Miután már nem hallottam semmilyen zajt, megkerestem Mario szobáját, és megint befeküdtem mellé. Most már nem éreztem rajta az alkoholt. Biztos lefürdött, és fogat mosott alaposan. Sőt ezért kifejezetten illatos volt. Hozzábújtam, hátha már alszik. Be kell ismernem, nem rossz srác, de köztünk akkor is annyi van amennyit a modest kért. Kamu, de attól még vonzódhatok hozzá. Vagy, nem?

Reggel apró puszikra ébredtem. Mikor kinyitottam a szemeim, egy vigyorgó Götze fej volt előttem.

 - Basszameg. - csaptam a homlokomra.

 - Mi az? - röhögött a srác.

 - Attól még, hogy itt alszok az nem jelenti azt, hogy bármit is érzek irántad. Tudom, hogy nem emlékszel, mert részeg voltál, de ezt tegnap este is elmondtam neked.

 - Nyugi. - ölelt át, majd közelebb húzott magához. Azt hiszem ezt hívják kiflinek. - Attól még, hogy te nem érzel irántam semmit, én érezhetek nem? - kérdezte, majd belepuszilt a nyakamba. Ez a mondat sokkolt. Tuti csak hülyül. Megint az idegeimen akar játszani. Ha ő így én úgy. Befordultam a kifliből, és egymás tekintetét fürkésztük. Meg fogtam kezemmel az arcát, majd megcsókoltam. Ő átfonta a csípőmön a karjait majd hátra fordult, ami csak annyit jelentett, hogy én rajta hasaltam, és úgy csókolóztunk. Néha - néha belemarkolt a fenekembe, én pedig megharaptam a száját, amitől felnyögött.

 - Szóval így nem érzel irántam semmit? - szakította félbe a kis játékunkat.

 - Játszani nem lehet? - kacsintottam, majd felkeltem és kisétáltam a szobából. A srác utánam futott és átkarolta a derekamat, majd megpuszilta a nyakam.

 - De, azt én is szeretem. - súgta bele a fülembe, majd elkezdte húzni felfelé a pólóm, mire megállítottam.

 - Nekem a szexhez érzelmek is kellenek, bocsi. - nevettem el magam, majd elindultam a szobámba, és felöltöztem. Miután kész lettem kopogást hallottam.

 - Várj! - kiáltottam, és gyorsan magamra húztam még a pólóm, majd kinyitottam az ajtót. A srác hirtelen letámadott és megint heves csókcsatába kezdtünk. - Állj! - suttogtam bele a csókba. - Miért kell percenként smárolnunk?

 - Mert kívánlak. - válaszolta, majd folytatta, de én ellöktem magamtól.

 - Miért vagy mindig ennyire kanos? - röhögtem el magam, és kimentem a szobából. Nem tudom. Talán abba kéne hagynom. Talán azt kéne csinálnom, mint a legelején, mert ez a srác nagyon hamar betud indulni....