Part fifteen

 Lola szemszöge

Másnap Bridget korán ment haza a húgával, Bertával, én meg otthon elgondolkoztam a dolgokon. Nekem már nem kell Neymar. Ha olyat akar kergetni, akit már nem, kaphat, vissza akkor tegye. Én ennek nem leszek részese.

Csöngettek. James volt az megint. Ez a srác nem tudja, hogy hol a határ? Kinyitottam az ajtót és beengedtem.

-        Mi az? – néztem rá unottan.

-        Semmi, csak hallottam mi történt tegnap, és tudom, hogy engem meg ki nem állhatsz, de engedd meg, hogy elvigyelek Madridba egy hónapra, hogy bebizonyítsam, hogy jó srác vagyok. – felelte, mire gondolkodni kezdtem. Jó lenne megint itt hagyni Neymart. Már látni se bírom, én meg kikapcsolódhatok.

-        Rendben. De ma indulunk! – mondtam, majd behívtam. – És most segíts összepakolni!

Alsy szemszöge

 

-        Ki ez, és miért van nála egy csokor virág? – nézett rám kérdőn a srác.

-        Mindannyian hibázhatunk, hát én megint hibáztam, mert dühös voltam. – ismertem be, majd Mario elvette Albert kezéből a virágokat és rádobta a srácra.

-        Most tűnj innen! – fakadt ki, mire szerencsétlen Albert elmenekült. Götze dühösen rám nézett. – Most már komolyan be kéne fejeznünk ezt. – vette le a hangerőt, majd átölelt. – Soha többet ne csaljuk meg egymást. – mondta, majd megcsókolt.

Egy hónap telt el azóta, hogy Marioval mindent megbeszéltünk. Azóta nagyon boldogak vagyunk. Úgy érzem ennél már nem is lehetne tökéletesebb az életünk.

Part fourteen

 Mia szemszöge

Egy hónap telt el, miután beszéltem Alsyval, hogy még ebben a hónapban elmegyek hozzá. Nem szólok senkinek. Talán így lesz a legjobb.

Bementem a gardróbba, és elkezdtem összepakolni a cuccaim. Betettem a DJ pultomat is, rég készítettem mixeket. Ez az időszak borzasztó. Bárcsak eltűnhetnék. Remélem, a lány megengedi, ahogy ott maradjak egy kicsit tovább.

A repülő hajnali háromkor indul, kiosontam. Domi nem kelt fel rá. Taxit hívtam, ami ki vitt a reptérre. Becsekkoltam, majd felszálltam a gépre, ami elvitt Németországba, Münchenbe.

Mikor odaértem, egy gyönyörű széplány tartotta a nevemet egy lapon. Onnan tudtam, hogy ő Alsy. Odasétáltam hozzá, és egy hatalmas öleléssel fogadott.

-        Szia! – köszönt vidáman, miközben elengedett az ölelésből.

-        Szia. – köszöntem vissza, és rá mosolyogtam.

-        Gyere, üljünk be a Starbucksba, és mesélj el mindent! – mondta, mire bólintottam, és a reptéri kávézóba vezetett. Beültünk, kikértük az innivalót, és a lány elkezdett faggatni. – Na, mesélj! Mizu? – kérdezte.

-        Neyyel minden rendben volt, amíg vissza nem jött az ex-barátnője, Lola. Azt hittem csak összeakar barátkozni velem, mert meghívott minket vacsorára, de nem. Teljesen az ujjai köré csavarta Neymart. Otthagytam. Elmentem az egyik jó barátomhoz, Domihoz, akinek lett egy lakása, és most ott lakok vele. Közben a srác vissza akar kapni, de én csak azt szeretném, hogy aláírja azt a szerződést. – meséltem, és közben kicsordult pár könnycsepp a szememből.

-        Hát, nekem sem a legjobb a helyzetem. – nevetett kínosan.

-        Miért? – érdeklődtem.

-        Mert van egy lány, aki utál és megtudott rólam valamit, és megfenyegetett, ha szólok Götzének ki is ő valójában elárulja neki, és ő most mindennap ott van nálunk, parókában és álnevet használ. Félek, hogy elveszi tőlem. – felelte.

-        Úristen. Ki lehet ennyire gonosz? – ráztam meg a fejem.

-        Berta. – válaszolta rögtön, mire felfigyeltem.

-        Berta Schöder? – fontam össze a karjaim.

-        Igen. Honnan ismered? – döbbent le.

-        Mondjuk úgy, az én életemet is egyfolytában megkeseríti. – forgattam meg a szemeimet.

-        Ennyire unatkozik? – nevette el magát, mire vele nevettem. Nagyon aranyos lányt ismertem meg Alsy személyében.

Mikor megkávéztunk elmentünk hozzájuk. Elég szép környéken laknak. Tetszik München. Aranyos kis hely. Götze otthon volt, és neki is bemutatkoztam, viszont Berta nem volt ott. Szerencsére.

-        Szia, biztos te vagy Mia! – üdvözölt barátságosan Mario.

-        Szia, igen. – válaszoltam mosolyogva, majd megmutatták a vendégszobát, ahol régen Alsy aludt, és ott lepakoltam. A lány becsukta az ajtót, és leült mellém az ágyra.

-        Elmeséled, honnan ismered Bertát? – érdeklődött, mire elkezdtem neki mesélni.

-        Nyáron Ibizán dolgoztam pár mixen, és fel is léptem. Berta volt a társam, akivel összekerültem és vele zenéltem, amíg ugye nem lettem Neymar álbarátnője. Összebarátkoztam Bertával, amíg a bulimon le nem itatott és posztolt rólam. – mondtam.

-        Értem. – felelte. – Mesélsz egy kicsit magadról? – kérdezte, majd elmeséltem mindent. Hogy a nővérem a gyámom, mert a szüleim kiköltöztek Toscanaba, viszont a testvérem rám bízta az életemet. Hogy két éve DJskedem, meg az előző kapcsolatomról is beszámoltam. Türelmesen hallgatott végig, és felajánlotta, hogy ma elvisz kikapcsolódni. Nagyon vártam már.

Elmentünk egy sörözőbe, ahol ott voltak a Bayern München focistái. Nagyon hangulatos volt, örültem, hogy kikapcsolódhattam egy kicsit. Egésznap buliztunk, és mindent teljesen elfelejtettem ebben a pillanatban.

Másnap reggel tökéletesen keltem. Felöltöztem, majd rendet tettem. Egy idő után Alsy jött be a szobába.

-        Megvan, mit kell tenned! – kezdte, mire elkezdtem alaposan figyelni.

-        Mondjad! – kérleltem, majd elkezdte.

-        Költözz el a szüleidhez Toscanaba! Vigyed mindencuccod, és soha többet ne beszélj Neymarral. Írd, át a telefonodban a nevét Ne vedd fel!-re, és ne is találkozzatok. Ez az egyetlen mód. – mondta.

-        De egy csomó cuccom Neynél van. Na meg alá kell írni a papírokat. – sóhajtottam, mire elkezdett agyalni, majd megszólalt.

-        Küld el a nővéredet értük, meg vigye ő a papírokat aláíratni. Kénytelen lesz megtenni. – folytatta.

-        És mi lesz Domival? – folytattam a panaszkodást.

-        Ha nagyon szereted, mond meg a szüleidnek, beszélj a sráccal. Ha van saját lakása, csak kiengedik máshova is. – felelte.

-        Oké, megpróbálom. – mondtam, majd bepakoltam a bőröndbe. – Akkor már ma haza megyek, hogy tudjak intézkedni. – mosolyogtam a lányra.

-        Rendben! Megnézem, mikor megy a géped, és kiviszlek! – nevetett a lány. – De ne felejts el hívni, hogy mi volt! – emelte fel fenyegetően a mutatóujját.

-        Persze nem fogom! – válaszoltam, majd bezártam a bepakolt bőröndöt.

Mikor hazaértem, Domi egyből letámadott, hogy hol voltam. Leültem vele, és megbeszéltem a dolgokat, hogy el kell mennem a szüleimhez, és hogy én nagyon szeretem őt, és szeretném, hogy velem jöjjön. Beleegyezett és már is a telefonhoz igyekezett. Felhívta a szüleit, akik nem nagyon örültek neki, de elengedték, hisz nem sokára tizenhét éves.

-        Melyik nap indulunk, és a legfontosabb az, hogy hol lakunk? – kérdezte.

-        Nem tudom, de előtte el kell intéznem még valamit. – feleltem. - Felkell hívnom a szüleimet, meg beszélnem a nővéremmel.

-        Hát akkor hajrá! – sietettet.

-        Nem ilyen egyszerű. A szüleimmel még letudom rendezni, de a nővérem. Azóta nem beszéltem vele, mióta tudja, hogy Neymar a pasim. Nem mertem azóta beszélni velem.

-        Hát akkor itt az idő! Hívd fel! – mondta, mire elővettem a telefonom. Nehezen tárcsáztam, és mikor meghallottam a hangját, teljesen megijedtem. Fél év óta, most hallom először.

Rögtön meg is beszéltünk egy találkozót a Starbucksban. Nagyon izgultam. Ki is csíptem magam, hisz ő csodaszép, suli királynő meg stb. Megérkezett. Mindketten döbbenten néztünk végig egymáson, majd elmosolyodtunk, és megöleltük egymást.

-        Szia, hugi! – engedett el az ölelésből, majd helyet foglalt. – Mondjad, mizu? – kérdezte.

-        Hát, nem tudom tudod-e, de ugye Neymarral jártam félévig és most csúnyán összevesztünk. Eleinte úgy indult, hogy kamuból csináljuk, és aláírtunk egy egyéves szerződést, de tényleg megszerettük egymást. De megutáltam. Nagyon szerettem és akkor lefekszik az exével, és lekoptat és ahh. – kezdtem, de elkezdett kerülgetni a sírógörcs, de vettem egy mélylevegőt és folytattam. – És most nem akarja aláírni azt, hogy már nem kívánkozik velem mutatkozni, így odaköltöznék anyuékhoz, és én mivel már nem szeretném látni, meg szeretnélek kérni, hogy írasd alá a szerződést, és hozd el a cuccaim. – fejeztem be…

Lola szemszöge

 

Bridgettel elindultunk az Arénába, ahol Messi már várt minket. Beengedett, mi meg vidáman a pályához sétáltunk, ahol nagyban ment már az edzés. A focisták döbbenten néztek ránk, Neymar pedig dühös volt, de én egy kaján vigyorral Gerardhoz léptem, és kicseleztem a lába alól a labdát.

-        Beállnánk edzeni. – mondtam, mire mindenki elmosolyodott.

-        Azt hiszitek, hogy ti a mi szintünkön vagytok? – röhögött Marc Barta.

-        Nagyon is. – feleltem, majd Bridgethez dobtam a labdát.

-        Mivel mi ketten vagyunk ti meg sokkal többen, ezért csapatokat fogunk alkotni.

-        Nem, nem. Ti most szépen elhúztok a picsába! – kiáltotta Neymar, mi meg elkezdtünk nevetni. Odaléptem hozzá.

-        Nincs kedved játszani? – súgtam a fülébe, majd elléptem tőle. – Na szóval. A kispadosok jönnek hozzánk, ti meg akik bent vagytok a keretben, vagytok a másik csapatban. Megfelel? – kérdeztem innmáron hangosan, és mindenki beleegyezett, majd indulhatott a játék.

Elég szépen játszottunk, csak 6-4-re nyertek. Bridg magára öntötte a vizét, amit a focisták tátott szájjal néztek végig én meg odamentem Neyhez, és megcsókoltam. Most viszonozta is. Átkaroltam a válla felett és mélyen a szemébe néztem.

-        Megéri ez neked? Hogy vársz a lehetetlenre, ahelyett hogy megkaparintanád a lehetségest? – érdeklődtem mire megrázta a fejét.

-        Gyere át ma este. – kérte, mire rámosolyogtam.

-        Ma este nem jó. Holnap megy el Bridget és az unokahúga. Majd akkor átmegyek. – feleltem, és elengedtem a srácot.

A szőke szépség épp Rafinhával és Marccal társalgott, vagy is inkább enyelgett. Mind ketten oda voltak érte teljesen, de én elrángattam őt onnan.

-        Lassíts! Egyszerre csak egyel! – figyelmeztettem nevetve.

-        Nem tudok dönteni. Melyikkel menjek ma randizni? – töprengett.

-        Szerintem Bartával, mivel Rafinha kicsit alacsonyabb. – röhögtem el magam, mire Bridget visszament, és elmondta a srácoknak a fejleményt. Én mosolyogva megforgattam a szemeimet, miközben a lány ujjongva jött vissza.

-        Ma Marccal randizom. – kacsintott, majd elhagytuk az Arénát és visszamentünk a házamba. Lezuhanyoztunk, és mivel Marc írt, hogy Neymar is jön és szeretné, hogy én is menjek, mind ketten elkészülődtünk szépen.

Értünk jött egy limuzin, benne a két sráccal. Helyet foglaltunk benne és egy óriás kertbe vittek minket, függőágyakkal és fényekkel. Befeküdtünk oda és beszélgettünk, majd hirtelen Marc és Bridget csókviharba törtek ki. Egy kis idő után én és Neymar és smárolni kezdtünk.

-        Olyan jól csókolsz Mia! – súgta bele a fülembe, mire teljesen meghökkentem.

-        Lola a nevem! – kiáltottam, amire a másik szerelmes pár is felfigyelt.

-        Sajnálom. – harapta meg a szája szélét.

-        Tudod, mondtam, hogy ne kergess olyan lányt, akinek nem kellesz. – kezdtem normális hangnemben.

-        Igen. – felelte.

-        Én sem akarok olyan fiút kergetni, akinek más kell. – mondtam végül és felpattantam. – Hívok egy taxit, Bridg, nálam találkozunk.

-        Várj, várj! Ne menj egyedül! Megyek veled. – mosolygott mire megráztam a fejem.

-        Nem kell. – feleltem.

-        De kell. – erőszakoskodott, majd velem tartott…

Alsy szemszöge

 

Nagyon aranyos lány ismerhettem meg Mia személyében. Érdekel már, hogy hogy fognak alakulni a dolgai.

Ma megint eljött Berta, és ezért ma elmentem Alberttel moziba, később Ryannel vásárolni. Így telt a napom, és kár volt haza mennem. Berta és Mario nagyban nyomták az ágyat. Mármint nem aludtak, hanem ágytornáztak. Elsírtam magam, és Götze utánam futott, de én becsaptam az ajtót és magamra zártam.

-        Tűnj innen! – ordítottam.

-        Hagyj, magyarázzam meg. – kezdte, de én elnevettem meg magam kínomban.

-        Ezt? Megmagyarázni? Na, erre kíváncsi vagyok. – gúnyolódtam, majd belekezdett a monológjába.

-        Csak megtörtént, de téged szeretlek. – kezdte, mire közbevágtam.

-        Biztos Miának is így magyarázkodott Neymar. – töprengetem, de ő folytatta.

-        Az más esett volt. Én csak megkívántam, mert széplány, és mostanság a suli miatt alig van időd velem lenni.

-        És ezért le kell feküdnöd egy lánnyal, aki nem az, akinek kiadja magát. – vallottam be.

-        Mi van? – kérdezte.

-        Ő Berta. Az osztálytársam. Azért született, hogy elcsessze az életem. De ha nem hiszed el, húzd le róla a parókát. – feleltem, mert már nem érdekelt mit mond Berta.

-        Sajnálom Alsy. – mondta ki végül, de én nem figyeltem oda rá. Kimásztam az ablakon, és sétálni kezdtem az utcán. Arra ment el Albert kocsija és észrevett, ezért megállt. Kiszállt a kocsiból, és elém állt.

-        Mi a baj? – érdeklődött, de én megráztam a fejem.

-        Nincs semmi. – erőltettem egy mosolyt az arcomra.

-        Be kell vallanom valamit, ami egésznap gyötört, és ezért is örülök, hogy most látlak. – kezdte.

-        Mondjad, mi az. – mosolyogtam tovább.

-        Könnyebb megmutatni, mint magyarázkodni. – felelte, majd megfogta az arcomat, és ajkai az enyémet érintették. Megcsókolt. Nyelve végig simult az én nyelvemen.

-        Ezzel azt szeretnéd mondani, hogy kedvelsz? – súgtam oda neki gyengéden, mire bólogatott.

-        Nem jössz át hozzám? – kérdezte.

-        De. Úgysem tudok most hova menni. – feleltem, majd beszálltam a kocsijába. Hamar ott voltunk a házánál. Nem rohant le egyből, amin beléptünk az ajtón.

-        Kérsz valami édességet? – érdeklődött

-        Te elég édesnek tűnsz! – válaszoltam a szám szélét harapva, majd megcsókoltam, és elkezdtem lehúzni a pólóját, ő meg az enyémet.

Másnap mellette ébredtem. Átkarolva aludtunk. Mikor felkeltem felült, és egy puszit nyomott az arcomra. Teljesen megdöbbenve ültem fel az ágyban. Gyerekes vagyok. Nem így kéne bosszút állnom Götzén

-        Figyelj, Albert. Köszönöm az éjszakát, de hiba volt. – keltem ki az ágyból, majd a ruháimért nyúltam.

-        Miért? – kérdezte.

-        Mert én szerelmes vagyok Marioba. Még akkor is, ha lefeküdt egy lánnyal, akit utálok, de most már kvittek vagyunk. Sajnálom. – feleltem, majd mikor teljesen felöltöztem kiviharoztam az ajtón, és elkezdtem sétálni, addig, amíg elég messzi nem kerültem a háztól, majd hívtam egy taxit.

Mikro hazaértem, Mario egy hatalmas öleléssel fogadott. De ez nem a boldog ölelés volt. Ez a ’sajnálom’ ölelése volt. Könnyes szemmel én is magamhoz szorítottam, majd megcsókolt.

-        Kidobtam. – mondta.

-        Bertát? – érdeklődtem.

-        Igen. Letéptem róla a parókát, és elmondott mindent. Azt is, hogy egy fiú miattad került Elmegyógyintézetbe. – felelte. – Miért nem mondtad? – kérdezte, mire lehajtottam a fejem.

-        Féltem mit mondasz. Ezért sem mondtam el eleinte, hogy ki is ő valójában. – válaszoltam szomorúan.

-        Szeretlek, és sajnálom. – ölelt át megint.

-        Túl reagáltam, hisz én is lefeküdtem a legjobb barátoddal. – röhögtem el magam kínomban.

-        Emlékszem, de most már ez mind a múlt. Kezdjük újra! – ajánlotta, mire hevesen bólogattam.

-        Nézünk valami filmet? – kérdeztem, majd bólintott, és leültünk a kanapéra.

Film után megtörtént a békítő szex, később meg lefeküdtünk aludni. Reggel Bridget hangjára keltem. Nem is értettem miért. Ott állt előttem és egy hatalmas öleléssel fogadott, mikor felkeltem.

-        Itt vagyok! Mario engedett be. – mondta vígan.

-        Az király. Milyen volt? – kérdeztem egy ásítás közepette.

-        Semmi különös. Csókolóztam Marc Bartával. – kuncogott.

-        Így próbálod felejteni Marcot? – húztam fel a szemöldökömet.

-        Hát figyelj. – ült le mellém az ágyba. – Igen. Még mindig szeretem, de nem akarok visszamenni hozzá. – sóhajtotta.

-        Azért egy próbát megér. – nevettem, majd kikeltem az ágyból. Mire lementem Mario már nem volt otthon, csak este jön. Addig a lánnyal vásárolgattunk meg ilyenek.

Este hazaért a srác. Átölelt, majd leült vacsorázni, miközben csöngettek. Azt hittem Bridg az, mert itthagyott valamit, de nem. Az ajtóban Albert volt egy csokor virággal a kezében. Mario is hamar ott termett, aki furcsán nézett a srácra